Kelta, germán mitológia
Kelta, germán mitológia
A kelta népek vallása erősen természeti jellegű, mágikus mozzanatokban módfelett gazdag. A kelta mitológiai világkép istenei között égi, természeti, harci és technikai isteneket egyaránt találunk. A gallok főistene Taranis és Sucellus, az íreké Danu és Dagda, a walesieké Gwydyon. Közösen birtokolják a mennydörgést és a villámlást; ők az istenvilág királyai. E főistenek női párjaikkal együtt szerepeltek a mítoszban, s később gyakran azonosították őket Róma isteneivel. A harci istenek csoportjába tartozott a gall Teutates, a háború és a bőség istene, akinek tiszteletére emberáldozatot is bemutattak a történeti időkben.
A kelta népek fejlett kézműves kultúrájának köszönhetően vallási világukban is jelentős hely jutott a kézműves mesterember-isteneknek. Ezek sorába tartozik Lug, minden mesterség, főként a kereskedés ura. Luchtaire az isteni ács, Credne bronzkovács, Goibniu pedig az írek kovácsistene. Az ugyancsak ír Brigit istennő anyaistennő, de egyben a kovácsok és az orvosok patrónusa. Termékenységisten Rosmerta, Cernunnos, míg Mabon és Borvó a gyógyítás istenei. Ezeken túl az erdőknek, forrásoknak és más természeti képződményeknek is istenalakokat feleltettek meg a gallok, ill. a kultuszt ápoló papjaik, a druidák s a mítoszénekes bárdok.
Az Edda-kéziratok alapján rekonstruálható germán mitológia alapja az istenek két csoportra (ázok és vánok) tagolása. Áz főistenek Odin, Thor és Tyr, ván főisten Freyr. Freyr a termékenység istene; párja, Freyja szerelemistennő. Odin a germán népek főistene, az ég ura, teremtő és varázsló. Harci isten is, bár az igazi germán hadisten inkább Tyr. Thor az eső és a mennydörgés, a föld termékenységének istene. Baldr a germán napisten, Loki pedig a legtekintélyesebb gonosz, ártó isten, aki a mítoszban orvul elpusztítja a napistent. Sok kisisten és démoni lény tartozik még a germán pantheon alakjai közé. Így Odin kísérői, harcosai a Valkűrök, ők kísérik a halott vitéz lelkét az istenek és a holtak birodalmába, a Valhallába. Az ember sorsát a Nornák, a világfa alatt tanyázó sorsdémonok szabják meg, az egyes embereket pedig védőszellemek, a Fygják vigyázzák.
A mitológiai elbeszélések fontos forrásai a germán hősmondák és hősi énekek, amelyek közül a Nibelung-mondakör a legismertebb. E művekben istenek, démonok, félistenek és halandó hősök küzdenek egymással; a történetek egy része később a keresztény germánság népi vallásosságában és folklórjában is fennmaradt.
Mindezen túl a germán hit jó néhány természeti démont, törpét, óriást is ismer, akik a népmesékben maradtak az európai kultúra máig ismert figurái.
