Szláv mitológia
Szláv mitológia
A régi szláv népek hitvilágáról meglehetősen gyér és bizonytalan ismeretekkel rendelkezünk. Feltevések szerint kezdetben Bielegog és Csernogog, a fény és a sötétség istene uralta a világot. Perun és Szvarog főistenek a villámlás urai voltak a keleti szlávoknál, míg a nyugati szlávok főistene a négyfejű, félelmetes Szvantovit volt. Hozzá sokban hasonló lehetett más nyugati szláv törzsek főistenek, a háromfejű Triglav, akinek három feje három birodalmát, az eget, a földet és az alvilágot szimbolizálta. A világot benépesítő ártó szellemi lények a vámpírok; az erdők tündérei, nimfái a Ruszalkák. Elterjedt szláv szokás volt a ház védőistenének, oltalmazó szellemének tisztelete. Ilyen lények voltak az óorosz Domovoj istenek. Ugyancsak szellemek népesítették be az erdőket, mezőket, mocsarakat, nádasokat. E tündéri lények összefoglaló neve Vila, a mezők szellemeié Polevik, az erdőszellemé Ljesztij volt. Istenként tisztelték a szlávok az égitesteket és a természeti erőket is. Szvarog volt a napisten, a szél istene Sztribog, a tél és a halál istennője pedig Morana. Velesz volt a nyájak, Mokosa a szövés istene, Jarilo pedig tavaszisten, míg Zarija istennő a gyógyvizek patrónusa. A szláv hitvilág és istenvilág alakjai a kereszténység felvétele után népmesékben, a népi vallásosságban és hiedelemvilágban éltek tovább.
