A protestáns etika
A protestáns etika
A reformáció szakított a korabeli katolicizmus világtól elforduló, monasztikus életszemléletével, s a hangsúlyt az emberek e világi feladataira, az isteni kegyelemről való tanúságtételre és az etikai felelősségre helyezte. Ezzel új erkölcsiséget és új embereszményt állított a keresztény élet középpontjába. A protestáns etika legfőbb jellegzetességei: a korlátoktól mentes vallásszabadság, a szabad kutatás és megismerés hirdetése, a személyes felelősség hangsúlyozása, az e világi élet minden területének (egyéni, családi, gazdasági, társadalmi és politikai) spiritualizálása, Isten szándékainak való megfeleltetése.
Megszüntette a lényegi különbséget a papi rend és a világiak között. A lelkészek nősülhetnek, ugyanakkor minden laikus pappá vált, akiknek kötelessége tanulmányozni a Bibliát, és szentként kell élniük a világban. Mindebből fakadóan a protestantizmust a puritánság és az erkölcsi szigorúság jellemzi. Max Weber a 17-18. sz.-i kálvinista puritánok gazdasági életét tanulmányozva arra a megállapításra jutott, hogy az e világi boldogulás, gyarapodás a protestánsok szemében olyan cselekedet volt, amelyet Isten nagyobb dicsőségére végeztek, s sikereikben Isten általi kiválasztottságukat látták. Így a gazdasági tevékenység is vallásos dimenziót kapott; a korábban lenézett tevékenységek igazi hivatássá váltak, kialakítva a polgári életformát, amely a későbbiek folyamán a kapitalizmus motorja lett. A reformációban a családi élet is új lelkiséget kapott. Luther és Kálvin szakított a korábbi katolikus eszménnyel, amely az Istennek szentelt cölibátusi életformát magasabb rendűnek tartotta a házasságnál. A protestáns teológia szerint a házasság véges emberi kapcsolat, s elsődleges célja nem a teremtésbe való bekapcsolódás, hanem a felek felelősségteljes életközössége. A protestáns egyházak megengedhetőnek tartják a fogamzásgátlást, s az abortusszal kapcsolatban sem egységesen elutasítóak. A társadalmi-politikai kérdésekben az evangélikus egyházak általában konzervatívabb álláspontot képviseltek, mint a reformátusok. Korunkban azonban mindkét egyház aktívan fellép a társadalmi és faji, valamint a szociális igazságtalanságok ellen. (A dél-afrikai református egyházat, amely támogatja a fajüldöző rendszert, 1961-ben kizárták az Egyházak Világtanácsából, s felfüggesztették tagságát a Református Világszövetségben is.)
