HUNYAD. (HUNAD.)
HUNYAD.
(HUNAD.)
(HUNAD.)
Központja azon szép, bérczekkoszoruzta területnek, mely Kalotaszeg néven ismeretes, s mely csak a XV-ik században szakasztaték 416el Biharmegyétől,* de egyházilag még azután is Váradhoz tartozott.
Fentebb 10. 1. – JAKAB E: Oklevéltár Kolozsvár története első kötetéhez. 84. és 180. 11.
Birtokosaitól, a Bánffi nemzetségtől, Bánfi előnevet nyert, s egyháza, mely a kis város közepén emelkedik, (felrajza XXVI. tábla, alaprajza 44. szám) szokatlan arányaival mindenkit meglephet. Hajója alacsony, ellenben vaskos, bástyaszerü tornya alig magasabb szentélyénél. Kétségkivül három kori épités, s a rendellenes arányok ebben lelik magyarázatukat. Legrégibb a hajó, vagyis tulajdonképen annak ma már csak éjszaki oldala, mely áttöretlen, felfelé keskenyedő falával egy régi, románkori alacsony egyháznak maradványa. A XV-ik század második felében épült magasan kiemelkedő szentélye, és csak jóval később, valószinüleg a XVII-dik században nyugati végén a torony, melynél már inkább csak a védelmi képességre ügyeltek.
44. sz. – A bánfi-hunyadi egyház alaprajza.
Eredeti bejárása a nyugati oldalon volt, ahol még megvan befalazott ajtajának köbéllete, mely, mint a szentély diadalive, csúcsives, s művezetét a mellékelt rajz tünteti fel (45. szám). Szentélye 417eredetileg boltozott vala; gerinczhordó gyámköveinek helyei az oldalfalakon még szembe tünnek; de ma ugy a szentélyt, mint a hajót csak famennyezet borítja. Világosságát a szentély hat magas ablakon át nyeri, melyeknek mérműveiben a halhólyag, a kései csúcsives építészet ez idoma, mint szintén mellékelt rajzaikon is látható (46. szám), majd mindeniken előfordulnak. Ezért érdemel némi figyelmet a mellékelt felirat (47. szám), mely a szentély legnyugatibb támjának faragott kövébe van vésve, s melynek alsó része, mig későbbi, avatatlan kéz a középkori 8 (=4)-ből mai nyolczast nem alakított, nyilván 1483-at jelzett, mely év a szentély keletkezésének korával megegyez, s lehet, hogy egyenesen azt jegyezte fel.
45. sz. – A bánfi-hunyadi egyház nyugati ajtaja. A szomszéd valkai egyház szentélyén
is ily tájon látjuk kőbe vésve annak építése korát.* Az 1483. évszám után következő betük szándékosan vannak kitörve, csak a H F betük, melyek fentebb az 1583 évszám kiséretében monogrammszerüleg s a szentély éjszak-keleti támjának párkányzatán is előfordulnak, – 418maradtak meg épségben; de hogy az egyház gondnokára vagy kire vonatkoznak? már nem tudják megmondani. A szentély éjszaki oldalához kápolna volt csatolva, valószinűleg azon Szent-Anna kápolnája, melyről még lesz szó, de ennek ma már csak nyomai látszanak.
Lásd alább: VALKÓ.
Még egy búcsupillantást vetve e szentélyre, el kell ismernünk, hogy ha az a Losonczi Bánffy, ki e szentélyt talán épen a kolosvári főegyház építőivel emelteté, az építésben tovább halad, s legalább még a hajót a szentélynek megfelelő arányokban felrakatja: egy tekintélyes művel gazdagította volna hazai építészetünket.
46. sz. – A bánfi-hunyadi egyház szentélyének ablakai.
Különben a reánk maradt, bár gyér számu irott emlékek is arról tanuskodnak, hogy Bánfi-Hunyad csakugyan már a középkorban egyike volt a jelentékenyebb községeknek. Az 1332–7-iki tizedjegyzékek két papjáról szólanak, oly körülmény, mely az egyházmegyének csak kitünőbb lelkészi állomásain fordul elő. Az idézett években ugyanis rendes lelkésze: Márk, káplánya: István. Amaz tizennégy garas tizedet fizetett évenként, ez pedig kettőt. A szomszéd Almás lelkésze, mint láttuk, nem fizetett többet tiz garasnál. Ezután egész két századon át nem hallunk semmit Hunyad lelkészeiről.
4191541-ben tűnik fel Csáki Mihály, kit Váradnak lángelméjü főpapja, Fráter György azzal tüntetett ki, hogy Hunyadon keresztül utaztában hozzá szállt s nála tölté az éjt. A távozó püspököt azután Csáki elkisérte Váradig.* Itt önkényt felmerül a kérdés: vajjon e Csáki egy személy-e azon Csáki Mihálylyal, ki később gyulafejérvári kanonok, majd Izabellának s János-Zsigmondnak kedves hive, ez utóbbinak korlátnoka, sőt helytartója is volt, s 1572-ben fejezte be változatos életét? Annyi bizonyos, hogy Váraddal összeköttetésben állt s itt a Nádashegyen szőlei is valának.*
SZILÁGYI S: Erdély története. 335. 1.
Fentebb 47. 1.
Csákival körül-belül egy időben lelkészkedett Hunyadon Ferencz
pap, de csak mint a helybeli Szent-Anna kápolnának igazgatója. E kápolna birtokához tartozhatott legalább részben egy malom Hunyadon a Körös vizén, mert midőn Nagyfalusi Bánffy Miklós ama malmot Bonczhidai Bánffy Lászlónak 170 forintért 1546-ban eladja, fiai György, János és Boldizsár, továbbá leányai: Anna, Margit, Borbála, Ilona és Judit mellett Ferencz papnak terheit is magára vállalta.*
Br. Bánffy-család levéltára: Q. 23.
47. sz. – A bánfi-hunyadi egyház szentélyének felirata.
420Lehetséges végre, hogy azon Demeter, ki 1561-ben már mint hunyadi prot. lelkész szerepel,* itt lelkészkedett még mielőtt az uj hitre tért volna, és igy életének első szakával még e munka keretébe tartozik.
SZÉKELY S: Az unitaria vallás története. 645. 1.
