LES. (LESUY. LESSI. LES.)
LES.
(LESUY. LESSI. LES.)
(LESUY. LESSI. LES.)
Névadó birtoka a Lesy nemzetségnek, mely 1319-ben Jánosban, Gothárd fiában tünik fel,* utolsó sarja pedig Lesy Lászlóban hunyt el, ki mint Biharmegyének alispánja 1568-ban tette végrendeletét s gyermektelen állapotában Lesnek felét nejének Mod Annának, másik felét pedig Rogozi Vancha Ferencznek, neje testvérének hagyta. Érdekes a végrendeletnek záradéka, melyben Lesy László érinti, hogy fentebbi hagyományát nejének hű szeretetéért, nemkülönben azon arany, ezüst edényekért s butorokért teszi, melyeket neje menyasszony korában nem kis számmal hozott hozzája, de ő, Lesy, rájok szorulván, elidegenitett.* Nem kevésbbé érdekes jelenetnek volt tanuja Les 1382-ben, midőn Lesy János fiai: György és János, továbbá a Lessel határos Somogy és Pósa birtokosai, a Pázmányok között határvillongás támadván, az ügyben nyolcz választott biró itél s a váradi káptalan bizonysága: Demeter karbeli pap s Szentlélek kápolnájának igazgatója a határokat az itélet szerént feljárja s megjelöli.* Ugyanily jelenet folyik le 1489-ben is Monay Gergely, s Anarchi Thegzes Péter váradi kanonokok, továbbá az Ártándy-ak, Tholdy-ak, stb. jelenlétében avval a különbséggel, hogy a szomszéd birtokos két Pázmány, ekkor még kiskoru, s különben is távol vannak mint apródok, egyik Mátyás király, másik Geréb László erdélyi püspök udvarában.*
A község neve származhatik ama körülménytől, hogy itt a váradi várnak őrszeme lehetett, mely az ellenség jövetelét leste, amint az régen csakugyan szokásban volt. «Culmen montis, qui dicitur Lessu,» mondja egy 1086-iki oklevél. WENZEL G: Árpádkori uj okmánytár. I. 32. De személynévtől is származhatik Les nemzetséget említ egy XIII-ik századi oklevél. WENZEL G: Árpádkori uj okmánytár. XII. 352. 1.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt: N. R. 950. 2. – 840. 21. – 840. 14.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt: N. R. 950. 2. – 840. 21. – 840. 14.
Váradi püspökség uradalmi levéltára.
373E Lesy nemzetség volt kegyura a lesi egyháznak, mely a mai falutól távolabb, dél felé állt a községgel együtt. Lelkésze a XIII-ik században egy unczia szeretetadományt, Pál és Miklós lelkészei pedig tizenöt garas pápai tizedet fizettek, nevezetesen amaz 1332–1336-ban, és ez a következő évben.
