Antonio Brillo: Gli stemmi degli studenti polacchi nell’ universitŕ di Padova. Padova, 1933. 2°, VIII, 32, és 34 tábla.
Antonio Brillo: Gli stemmi degli studenti polacchi nell’ universitŕ di Padova. Padova, 1933. 2°, VIII, 32, és 34 tábla.
A varsói VII. nemzetközi történeti kongresszus alkalmából a 700 éves jubileumát 1922-ben megünnepelt páduai egyetem egy díszes kiadványban bocsátotta közre az egyetemi épület oszlopcsarnokos udvarában a folyosó falára festett címerek közül a lengyel diákok címereit. Miután a XVI., de különösen a XVII. század folyamán a lengyel diákok szép számmal keresték fel a katholikus páduai egyetemet, egészen természetes, hogy lengyel diákoktól szép számmal maradt fenn cimerkép is. Ezek a címerképek heraldikai szemponthól nem mondanak sokat, egyrészt máshonnan ismert címerábrázolások, másrészt már diszítő voltuknál fogva is inkább művészi célokat szolgáltak, mint a heraldikai hűséget és szabatosságot. De mint kultúrtörténeti és családtörténeti emlékek igen becsesek, és közzétételük egyáltalán nem volt felesleges luxus. Brillo kiadványa először röviden ismerteti a lengyel diákok anyakönyvét (Atti della Nazione Polacca, 1592–1745), amelyben 67 lapon találunk címerképeket, rendszerint a lengyel diákság vezetőinek (consiglieri) a címereit. Ezek közül Brillo 10 címerképet közöl. Viszont a folyosókon lévő diákcímerképek között a kiadó 83 lengyel diáktól származó címert talál. E címerképek közül az első 1564-ből való, az utolsó pedig 1687-ből, amikor is azért maradt abba ennek a szokásnak a divatja, mert a veneziai tanács ezt a szokást 1688-ban megszüntette. A közölt címerek között van egy, Petrus ... de Olesnicha címere 1581-ből, aki a magyar diákok feje (consigliere) volt és címere fölött, amely vörös mezőben ezüst keresztet ábrázol, (nazione) Ongara felírás olvasható. A neve után ítélve itt kétségkívül lengyel származású diák címeréről van szó, amiben nincsen rendkívüli, mert többször előfordul, hogy idegen nemzetiségű diákok is előfordulnak az egyes nemzetek anyakönyveiben.
Brillo mindenütt gondosan leírja a címereknek nemcsak a szinezését és feliratát, hanem a fellelhető fontosabb mellékkörülményeket is. Mindenesetre a kiadvány értékét nagyban emelte volna, ha a kiadó a címerek tulajdonosainak életadatait legalább olyan terjedelemben összeállította volna, ahogy azt Veress Endre tette a páduai magyar diákokról írott munkájában. Kívánatos volna, ha a páduai magyar diákok címerei is mihamarább napvilágot látnának a lengyelekéhez hasonló szép kiadásban. Ennek az útját Veress Endre publikációja már jól előkészítette.
Tóth László.
