Faust, Ovidius dr.: Súpis erbových listín zemianskych. Monumenta Historica Bratislavensia. I. Archiv Mesta Bratislavy. Év nélkül.…
Faust, Ovidius dr.: Súpis erbových listín zemianskych. Monumenta Historica Bratislavensia. I. Archiv Mesta Bratislavy. Év nélkül. 4°. VIII. 164. l. + 24 műmelléklet. Címeres nemeslevelek jegyzéke. Pozsonyi történelmi emlékek. I. Pozsony város levéltára. (A mű 1937-ben jelent meg.)
Pozsony város levéltára a magyar multnak igen értékes és gazdag anyagát őrzi. Ebbe a gazdag anyagba, noha a levéltár nem nemesi testületnek vagy káptalannak a levéltára, mégis sok eredeti címereslevél került idők folyamán, közép- és újkori, valamint magyar és külföldi egyaránt. A közölt 167 címereslevél között két hazai középkori armális is található, melyek eddig csak rövid leírásban voltak ismeretesek (Turul, 1907. évf., 198. l.). Egyikük V. László királynak Prágában 1454. VII. 13. Nicolaus Flins de Puczk, nobilis de terra Brussie, pozsonyi polgár, a másik II. Ulászlónak Budán, 1499. V. 19. Farkasfalvi Farkas Antal és általa fiai: Ignác, Ferenc és Miklós, valamint leánya, Apollonia részére szól. Ezeket teljes szövegükben közli. A II. Ulászló által Brixiánus Lőrinc orvos részére Prágában 1509. X. 26-án adományozott armálist azonban már csak tartalmilag ismerteti. Külföldi középkori armálisok szerzői: Zannger György és Jordán (I. Miksa, Innsbruck, 1501. VII. 20.), Edlmann Simon és testvérei Rupprecht, Gáspár, János, György és Farkas (ugyanaz, Landegg, 1502. VIII. 26.), Rotmar Keresztély (V. Károly, Valladolid, 1524. IX. 12.), Genett Sebestyén és testvérei Jakab, György és János (Ferdinánd spanyol infáns, Innsbruck, 1525. II. 28.).
A közölt újkori címereslevelek itt csupán a családnevek szerint fölsorolva, a következők: 1. Hazaiak: Actoffer 1764. IX. 11., Alaxay 1790. XI. 18., Awör 1588. XII. 21., Bakó 1589. VII. 22., Balás 1826. IX. 5., Bedee de Csepregh 1579. II. 6., Bedy 1582. II. 19., Beigler 1627. IX. 2., Bogdán 1589. VII. 22., Bogdán 1700. VII. 13., Bornemissza 1651., Burgstaller 1646. X. 8., Daby 1592. IX. 5., Deák 1665. V. 2. (másolat), Dely 1649. X. 12., Doldt 1823. VI. 6., Drenoczy 1575. VII. 15., Faichtinger 1720. XII. 1., Ferencsovich 1693. XII. 20., Fickh 1634. I. 14., Fogarasi, II. Rákóczi György 1653. XI. 26., Frey de Schönstein 1790. XI. 18., Fuchs 1626. VIII. 16., Groff 1636. IV. 19., Gruebmüllner 1579. V. 25., Hampel 1635. I. 3., Handl 1586. IV. 18., Hatvany 1643. II. 28., Heolgy 1582. II. 19., Jigarto (Ijgyarto) de Visk 1698. IV. 12., Jagachich 1584. VIII. 14., Kerecheni alias Nagy 1625. XI. 16., Kerekes 1722 V. 1., Kezi 1591. VI. 15., Király alias Vadkerthy 1625. XI. 16., Kleczicz 1681. X. 20., Koller de Nagy-Mánya gróf 1772. II. 24., Kosowith 1681. XII. 20., Kossa 1651., Kovachich de Sichelburg báró 1770. III. 6., Küstner 1792. VII. 26., Löffler 1794. XI. 13., Luchy 1627. IX. 2., Macripodary 1667. VI. 29., Malczowich 1659. VIII. 23., Malonyay báró 1740. XII. 1. (másolat), Máthé 1715. I. 18., Mayer 1825. IX. 23., Millner 1633. VI. 28., Molnár 1651. III. 17., Mráz 1642. I. 5., Myrkoczy de Myrkocz 1575. VII. 15. Neblingh 1719. IX. 11., Orbán 1593. III. 18., Orbán báró 1679. IV. 6., Pauer 1722. VII. 11., Pindlmayr 1792. VII. 26., Pirgler 1585. IV. 10., Planckenauer 1627. IX. 17., Poliani 1625. XI. 16., Preschern 1760. II. 11., Puhakoczy de Czyglenycza 1575. VII. 15., Ravasz de Waya 1598. III. 12., Schuller 1723. I. 17., Seiben 1829. VII. 24., Soltich 1659. V. 20., Stettner 1655. IV. 12. Svabely 1806. IV. 18., Szemler 1602. III. 29., Szunyogh de Jeszenicze et Budetin 1708. IX. 5., Tassy (Rákóczi Zsigmondtól) 1607. IX. 28., Tenturich 1659. V. 20., Wayay de Waya 1598. III. 4712., Vajay de Vaya bárói 1740. XII. 1. (másolat), Vayda János 1627. IX. 2. Werbny 1698. IX. 5., Winkler 1655. V. 6. – 2. Külföldi címeres levelek: Billard von Hawenn 1760. XI. 14., Buchhauser 1712. III. 26., Butzmar 1740. VI. 21., Cirian 1644. VIII. 24., Cirian 1685. XII. 21., Czadersky 1806. X. 1., Degelman 1752. IV. 18., Degelman 1780. I. 28., Dobler 1872. II. 6., Drescher 1646. XI. 17., Drost 1792. VII. 8. Einkhurn 1562. IX. 17. (másolat), Eisen 1635. XII. 20., Engl 1681. VII. 8., Escherich 1743. X. 18., Festenberg 1791. IV. 4., Friedland 1865. XII. 20., de Gratia Dei 1790. VIII. 3., Guadagnis 1686. V. 14., Guissart 1727. V. 7., Harnisch 1867. X. 20., Hartl 1741. X. 6., Härtl 1727. VI. 28., Heyssler 1792. III. 23., Hildebrand 1761. XII. 23., Holtzbecher 1738. XII. 28., Hubert 1798. VII. 13., Ingram 1620. XI. 30., Jaworski 1779. XI. 9., Kaltenborn 1826. VI. 5., Klaps 1876. I. 29., Kleienmayer 1703. IX. 1., Kohlstrunck 1622. VI. 24. (egyszerű másolat), Kunitz 1667. V. 14. Lederer, de 1778. V. 1., Lettig, de 1696. XII. 28., Linhart 1811. I. 2., Lotter 1638. III. 8., Luchs von Luchsheim 1793. III. 29., Malkovsky 1835. X. 24., Manner 1750. IX. 24., Martinis 1566. V. 10., Mauler 1849. XII. 13., Mayer von Festenwald 1841. IX. 15., Mayrhofer 1775. V. 30., Mestri di Schönberg 1622. IV. 6., Mitterhofer 1559. II. 10. (másolat), Natory 1776. X. 19., Obermayer 1793. III. 7. (másolat), Obermüller 1660. VII. 1., Petz 1806. III. 21., Pilz von Pilsenheim 1807. IV. 28., Planckenauer 1601. VI. 1., Possenhammer 1662. XI. 29. Prenner 1664. V. 2. (másolat), Prungraber 1750. VIII. 6., Ramming von Riedkirchen 1822. XII. 20., Richthausen von 1653. VII. 29., Rottmayr, 1583. I. 29., Saurwein 1563. III. 29., Scharrer 1631. X. 15., Scherzer 1860. II. 1., Schiffer von Groppenau 1891. II. 8., Schockher 1631. I. 5., Schrockhinger 1586. X. 12., 1619. II. 20., Schröckhinger 1616. II. 4., Schultes 1859. IV. 20., Schultner 1869. V. 2., Schwarz 1650. VI. 30., Schwarz von Schwarzwald 1818. XII. 2., Segalla von Kornfeld 1765. X. 14., de Serponte 1618. X. 23., Seyler 1627. VI. 1., Singer von Wallmoor 1851. VIII. 18., Stehno 1745. II. 6., Stickler von Gassenfeld 1776. VII. 12., Stöckhl 1563. III. 29., Suttner von Erenwin 1879. XI. 14., Thavonat von Thavon, bárói 1747. VIII. 30., 1862. III. 15., Trazegnies márki 1777. X. 26., Trimel 1648. XII. 18., Untschoffsky von Löwenstamm 1795. VII. 20., Weinmann von Weyhenfeld 1705. V. 3. (másolat), Wersan von Lorbeerschwert 1820. VIII. 22., von Widerspach báró 1787. X. 5., Widman 1533. VIII. 12., Zänkhy 1591. V. 1. – Magyar nemesség és indigenátus: Crollanza 1659. XII. 12., Degelman báró magyar indigenátusa 1798. VI. 30.
A bevezetésben a mű összeállítója röviden összefoglalja a nemesek jogait, majd az armálisokkal, mint a heraldika forrásaival és az armálisokra festett címerrajzok művészettörténeti értékelésével foglalkozik. Külön kiemeljük itt a szerzőnek a magyar heraldikusokat közelről érdeklő azt a megjegyzését, hogy a pozsonyi prépostság (nem káptalan!) könyvtárában a magyar érsekeknek, püspököknek és prépostoknak két nagy kötetben összegyüjtött címereit találta. A bevezetés után a szerző a 167 armálist közli, melyek legnagyobb része eredeti. A két legrégibbnek a kivételével, melyeknek teljes szövegét adja, a többit akként ismerteti, hogy feltűnteti az adományozót, adományozottat, az adományozás tárgyát, helyét, keltét, az aláírókat, a szöveg nyelvét, az armális anyagát, nagyságát, a címerrajz helyét és a megpecsételést, majd a címer leírását adja. Használhatóság szempontjából nagyon hátrányos, hogy a címerleírásokat nem eredeti szövegükben adja, hanem szlovák nyelvre fordítva; holott ha nem így járt volna el, nemcsak használhatóbb volna ez az egyébként igen értékes és gondos kiadvány, hanem a szerző is nagy munkatöbblettől szabadult volna meg. legcélszerűbb lett volna tehát tekintetben az Áldásy Antal «Címereslevelek» című köteteiben alkalmazott módszert követnie. A kihirdetett armálisoknál a kihirdetési záradák telje szövegét közli. Az egyes armálisok leírása, után – nagyon helyesen – az adományozottakra vonatkozó személyi és családtörténeti adatokat és irodalmat is felsorolja. A munka kényelmes használatát kimerítő, külön az adományozókról is készített mutató, valamint az okleveleknek hely és kelet szerinti összeállítása teljes mértékben biztosítja.
A kiadványnak rendkívül értékes része a végén közreadott sok szép műmelléklet, melyeknek nagy része szebb kivitelű armálisok címereinek fínom, nagy gonddal készült színes reprodukciója. A szerzőn kívül elismerés illeti a városi tanácsot, mely valóban nagy áldozatkészséggel tette lehetővé e szép kiadvány megjelenését, amellyel a Monumenta Historica Bratislavensia-sorozatot megindította.
Bottló Béla.
