Balassi Bálint: HÁBORÚIT, SZÍVE FÁJDALMÁT SZÁMLÁLVÁN, KÉRI ISTENT, HOGY KÉTSÉGBEN ESÉSTŐL OLTALMAZZA
HÁBORÚIT, SZÍVE FÁJDALMÁT SZÁMLÁLVÁN, KÉRI ISTENT, HOGY KÉTSÉGBEN ESÉSTŐL OLTALMAZZA
[az "Emlékezzél, mi történék" nótájára]
| 1 | Lelkemnek hozzád való buzgó kiáltása |
| Jusson elődben valaha már óhajtása, |
| Ne hágyj vésznem bűnöm miatt, lelkem váltsága, |
| Nyújts ki segítő karodot szabadságomra! |
| 2 | Angyaloknak s embereknek erős Istene, |
| Jóval forró kegyelemnek élő kútfeje, |
| Irgalmas, hű, tűrhető vagy téteményidbe, |
| Engedd, leljek kedvet szent színednek előtte! |
| 3 | Látod, éngem sok háború mint elburított, |
| Veszedelem mindenfelől körül-béfogott, |
| Nagy hatalma csak tereád immár szorított, |
| Emberi segítségtől, mindentől megfosztott. |
| 4 | Ne hágyj azért, én Istenem, veszedelmemben, |
| Belőlem az fájdalmat vedd ki kegyelmesen, |
| Akár vigasztalásoddal s akár másképpen, |
| Csak könnyebbíts meg, hogy ne légyen tűrhetetlen! |
| 5 | Halld meg imádságim nékem, kit te alkottál, |
| Ha bűnömért ostoroddal megholdoltattál, |
| Jusson eszedben, azmit régenten fogadtál, |
| Hogy mihelt néked könyörgök, szabadítanál. |
| 6 | Élsz, Istenem, s nem akarod veszedelmemet, |
| De kévánod megtértemet és életemet, |
| Ne hágyj el hát éngem is, nyomorult hívedet, |
| Ki bűnéből hozzád térvén tégedet követ. |
| 7 | Ne emlékezzél ezután gonoszságimrúl, |
| Mondd ezt inkább én lelkemnek te jóvoltodbúl. |
| Ím, én, ki te idvösséged vagyok, sok búdbúl |
| Kimenteni jelen vagyok, azért ne búsúlj! |
