Balassi Bálint: NEGYVENNEGYEDIK
NEGYVENNEGYEDIK
INVENTIO POETICA: GRUES ALLOQUITUR, A DARVAKNAK SZÓL
ugyanazon nótára
| 1 | Mindennap jó reggel ezen repültök el |
| szóldogálván, darvaim! |
| Reátok néztemben hullnak keservemben |
| szemeimből könyveim, |
| Hogy szép szerelmesem jut eszembe nékem, |
| megújulnak kínjaim. |
| 2 | Látom, utatokot igazítottátok |
| arra az ország felé, |
| Azholott az lakik, víg szívemet aki |
| őmagánál rekeszté. |
| Valaha énrólam, ki híven szolgáltam, |
| vallyon emlékezik-é? |
| 3 | Bujdosom, mint árva, idegen országba |
| veszettül, mint szarándok, |
| Ruhámban sötét színt, szívemben szörnyű kínt |
| viselek én, úgy gyászlok, |
| Szárnyam nincs, mint néked, kin mehetnék véled |
| ahhoz, akit óhajtok. |
| 4 | Szárnyad vagyon, repülsz, szinte ott szállsz le, ülsz |
| földében, hol akarod, |
| Te szomjúságodot szép forrásból csorgott |
| tiszta vizével oltod, |
| Örömem környékét, az ő lakóhelyét: |
| Paradicsomot látod. |
| 5 | De ne siess, kérlek, tőled hadd izenjek |
| néki rövid beszéddel, |
| Vagy ha az nem lehet, csak írjam nevemet |
| mellyedre fel véremmel, |
| Kin megesmérhesse, hogy csak őérette |
| tűrök mindent jó kedvvel. |
| 6 | Ádjon az jó Isten néki egészséget, |
| víg és hosszú életet, |
| Mint mezők virággal, tündökljék sok jókkal, |
| áldja mindennel őtet; |
| Nyomán is tavasszal teremjen rózsaszál, |
| s keserüljön éngemet! |
| 7 | Sok háborúimban, bujdosó voltomban, |
| midőn darvakat látnék |
| Szép renden repülni s azfelé halanni, |
| hol szép Julia laknék, |
| El-felfohászkodván s utánok kiáltván |
| tőlük én így izenék. |
