Csokonai Vitéz Mihály: A REGGELNEK LEÍRÁSA
A REGGELNEK LEÍRÁSA
Alcaicus és Alcuinus versek
(Sander)
A reggel immár hogy mosolyog! s körűl
A főld határán játszadozik s örűl:
Örvendez a Mindenhatónak,
S áldja kegyelmit az Alkotónak.
A főld határán játszadozik s örűl:
Örvendez a Mindenhatónak,
S áldja kegyelmit az Alkotónak.
Hát nosza! hadd el álmodat; állj elől,
Természet! és mondj éneket efelől,
A tenger, ég, főld zengedezzen,
S a zefirus vele lengedezzen.
Természet! és mondj éneket efelől,
A tenger, ég, főld zengedezzen,
S a zefirus vele lengedezzen.
Buzdúljatok fel hát ti is, állatok!
Áldásban légyen nagy neve nálatok.
Háláadó szívem! siessél,
Térde elébe borúlva essél.
Áldásban légyen nagy neve nálatok.
Háláadó szívem! siessél,
Térde elébe borúlva essél.
Ím, a setétes éjszaka már szalad
A vőlgyeken! s majd jó tova is halad.
Ezt a piros hajnal ijeszti;
S tengerek öblibe elsijeszti.
A vőlgyeken! s majd jó tova is halad.
Ezt a piros hajnal ijeszti;
S tengerek öblibe elsijeszti.
Az éj alighogy másuva kőltözött,
Szép fejéreslő ingeket őltözött
A felkelő természet. Ebben
Láttatik ezzel is ékesebben.
Szép fejéreslő ingeket őltözött
A felkelő természet. Ebben
Láttatik ezzel is ékesebben.
Aurora, amint fényje megütközött
A harmatos fűn, a ligetek között
Villámlik. A nap megferesztett
Fény mosolyogva felénk eresztett.
A harmatos fűn, a ligetek között
Villámlik. A nap megferesztett
Fény mosolyogva felénk eresztett.
A szép virágszál mint piperézgeti
Mézes palástját, s fel-felemelgeti:
Itt úgy ragyognak a kaszállók,
Hogy ma velek szerelembe szállok.
Mézes palástját, s fel-felemelgeti:
Itt úgy ragyognak a kaszállók,
Hogy ma velek szerelembe szállok.
Hol sok patak foly s mentibe csergedez,
Melyet felűlrűl tűkör-üveg fedez.
Közbűl smaragd s kristály mulatnak
S gyöngyszemet a kövecsek mutatnak.
Melyet felűlrűl tűkör-üveg fedez.
Közbűl smaragd s kristály mulatnak
S gyöngyszemet a kövecsek mutatnak.
A felkelő nap szép arany újjain
Lantját kitartván, pengeti húrjain
Víg énekét. Mennybéli jóság!
Téged imád ez! Örök valóság.
Lantját kitartván, pengeti húrjain
Víg énekét. Mennybéli jóság!
Téged imád ez! Örök valóság.
Te vagy csupán az, akire gerjedez
Buzgó szerelmem; s mennyire terjed ez,
Mutatja szívem s két sor ének,
Melyeket ajjaki szentelének.
Buzgó szerelmem; s mennyire terjed ez,
Mutatja szívem s két sor ének,
Melyeket ajjaki szentelének.
Ahányszor a hegy bércei intenek:
Szívem s szemem rád egybe tekintenek.
Még a nap is jól fel ne keljen,
Már citerám neked énekeljen;
Szívem s szemem rád egybe tekintenek.
Még a nap is jól fel ne keljen,
Már citerám neked énekeljen;
Mert addig, amíg szent neved áldhatom,
Boldog vagyok, jó-voltod imádhatom;
Sőt hogyha kell érted halálom,
Abba egész örömöm találom.
Boldog vagyok, jó-voltod imádhatom;
Sőt hogyha kell érted halálom,
Abba egész örömöm találom.
