József Attila: A GYEREKSZEMŰ ÉLET-TAVON
(Remegtem éles alkonyatkor egyszer,
Mivelhogy nincsen semmi kabbalám
Szeretne látni büszke partokat
S kilépni egyre soha-soha nem mer,
A víz pihent s gondoltam nagy kevélyet
(Avar királyfi volt a gondolat):
Egy vén öreg a parton gödröt ás:
(Gyerekszem volt, de mélye feketéllett.)
Az ingó lécen bátoran megálltam
S elém bukkant a vízi-óriás.
Ha csókolom, a vérem nem hevül.
(A partok égtek rőtszakállú lángban.)
S én még sokáig megkövülve vártam
S úgy vert valami itt bennem, belül.