Juhász Gyula: Betegszoba
Betegszoba
Az óra áll és én hallgatva fekszem.
Künn néha fény van, néha mély homály.
Nagy szekerek vágtatnak át a csenden.
Künn néha fény van, néha mély homály.
Nagy szekerek vágtatnak át a csenden.
Ijedten rezzen össze vén szobám
És néha gyertyát gyújt valaki halkan
És nem tudom, hogy későn vagy korán?
És néha gyertyát gyújt valaki halkan
És nem tudom, hogy későn vagy korán?
Csak érzem, szörnyen egyedül maradtam,
Meghalt a hír és elhagyott a párom...
De íme, könyvektől nehéz a paplan!
Meghalt a hír és elhagyott a párom...
De íme, könyvektől nehéz a paplan!
Könyvek, első szerelmem e világon,
Könyvek, ti hoztatok mindent nekem,
Felejtést és vigasztalást e tájon!
Könyvek, ti hoztatok mindent nekem,
Felejtést és vigasztalást e tájon!
Most is, hogy tűnt kéjektől ég szemem
És csalódásoktól tépett a lelkem:
Gileád írját adjátok nekem!
És csalódásoktól tépett a lelkem:
Gileád írját adjátok nekem!
Anatole France, ó mosolyogj helyettem!
