Juhász Gyula: Balalajka
Balalajka
Fölzendül szépen, csendesen
A balalajka Szegeden.
A balalajka Szegeden.
A hold ragyog a fák felett,
Mint távol tájról üzenet.
Mint távol tájról üzenet.
A rabok arcán úgy dereng,
Mint könnyek és mint ékszerek,
Mint könnyek és mint ékszerek,
A zene száll, a nóta szól,
A holdas éj békét dalol.
A holdas éj békét dalol.
E nóta ismerős nekem,
Szívem dobogja szüntelen.
Szívem dobogja szüntelen.
E zene kedves rokonom,
Bölcsőmtől fogva zokogom.
Bölcsőmtől fogva zokogom.
Mert bú él benne s vágy remeg,
Felétek, más táj, más egek!
Felétek, más táj, más egek!
S a nótát aki pengeti,
Szívem őt régen ismeri.
Szívem őt régen ismeri.
Egy fának fájó levele,
Öröktől egy vagyok vele.
Öröktől egy vagyok vele.
Egy föld sápadt virágai,
Élünk virulni, hullani.
Élünk virulni, hullani.
Jöttünk e földre sírva mi,
Egy Isten árva fiai!
Egy Isten árva fiai!
