Kölcsey Ferenc: A SZABADSÁGHOZ
A SZABADSÁGHOZ
Nyisd fel ó lángzó kebeled dicső Hölgy,
Nyisd fel a küzdő szeretőre kebled,
Fennröpűltedből kegyesen mosolygván,
Nyisd fel a küzdő szeretőre kebled,
Fennröpűltedből kegyesen mosolygván,
| Égi Szabadság! |
Nékem is forrtak szemeimben égő
Könnyek, éreztem haza szent szerelmét,
Ints, zajos habként dagadozva várom
Könnyek, éreztem haza szent szerelmét,
Ints, zajos habként dagadozva várom
| Lengeni zászlód. |
Járom a gyáván! ki remegve futja
Fenndicsőséged ragyogó világát,
S megszokott rabság' kezein tudatlan
Fenndicsőséged ragyogó világát,
S megszokott rabság' kezein tudatlan
| Csörgeti láncát. |
Átok a gyáván! ki nevedre borzad,
Mert gyakor szélvész kavarog föletted,
Mert halálhörgés diadalmi pályád
Mert gyakor szélvész kavarog föletted,
Mert halálhörgés diadalmi pályád
| Mennyei bére. |
Szállj ki felhőden, s noha szózatod mint
Villogó szélvész dörög is körűlem,
S zöld borostyánod noha fürteid közt
Villogó szélvész dörög is körűlem,
S zöld borostyánod noha fürteid közt
| Vérbe füredt is: |
Kellemed látom, s dobog érte mellem,
Csókodat várom szerelemben égve,
Csókodat szomjún epedő ajakkal,
Csókodat várom szerelemben égve,
Csókodat szomjún epedő ajakkal,
| Jer, ne tagadd meg! |
Cseke, 1825. december
