Kölcsey Ferenc: EGYKOR HOMÁLYOS. . .
EGYKOR HOMÁLYOS. . .
Egykor homályos érzetek álmain
Borongva lengett képzetim angyala,
Borongva lengett képzetim angyala,
| S ömlő pataknál s berkek éjén |
| Éteri képek után epedtem. |
Sejdítve néztem téreiden, Olymp,
A messze felhők éjjeli táborát,
A messze felhők éjjeli táborát,
| S felém varázsszemek mosolygtak, |
| S isteni szózatokon hevűlék. |
Eltűnt az álom és üresen maradt
Titkos valókért lelkesedő keblem,
Titkos valókért lelkesedő keblem,
| Nincs égi kép, nincs lenge fátyol, |
| S hesperi kert s ölelő Sylphida. |
Ki hozza meg szép napjaimat viszont?
Ki szenderít el rejtekem alkonyán?
Ki szenderít el rejtekem alkonyán?
| Hogy lepkeként szép álmaimnak |
| Rózsavirányi felett lebegjek. |
Hagyd, follyon, Eros, háladalom neked!
Te nyájas arccal jősz s szeliden borúl
Te nyájas arccal jősz s szeliden borúl
| Tündérbáj ismét berkeimre, |
| S Elysion mosolyog körűlem. |
Álmosd, 1813. augusztus
