Kosztolányi Dezső: ÁLMATLANSÁG
a paplan, a terítő ég a tűztől,
az álomból izzó fénykéve űz föl,
ágyamba háborog egy lángfolyó.
Kigyúl a kép, fal s ágy a lángözöntől.
A toll tüzel, a tűz tajtéka pörzsöl
s átcsap felettem, mint egy tetemen.
a tűzpiros szobán susog az árnyék,
halkan kinyílik egy aranykapu.
meredt kezükbe álmos mákvirág ég
és rám terítik hűvös leplöket.