Kosztolányi Dezső: A HÉT LUSTÁK ÉNEKE
A HÉT LUSTÁK ÉNEKE
Minden átok, minden álom.
Öleljük kemence-odvunk
s víg pocakkal pelyhes ágyon
csendesen, bölcsen mosolygunk.
Öleljük kemence-odvunk
s víg pocakkal pelyhes ágyon
csendesen, bölcsen mosolygunk.
A tüzes tető loboghat,
szikralángban éghet ágyunk,
nyujtozó élőhalottak,
mért szaladjunk, mire vágyjunk?
szikralángban éghet ágyunk,
nyujtozó élőhalottak,
mért szaladjunk, mire vágyjunk?
A halál köd-ülte partján,
míg lihegtek sírva, balgán
lomha szentek, mi henyélünk.
míg lihegtek sírva, balgán
lomha szentek, mi henyélünk.
Ó, tigris, hiéna-ember,
mikor érted meg te egyszer
a mi lajhár-bölcsességünk?
mikor érted meg te egyszer
a mi lajhár-bölcsességünk?
1907
