Madách Imre: Csere
Andalg a pásztor
Kis nyája ott legel,
De vágya távol.
Zeneg mellette,
Sok játszi ábrándkép
Enyelg körötte.
Megszólal hangja,
Hogy lelkét önti be
Vágyó dalába.
Testté lennének,
Mind úgy átszelleműl
Képzeletének :
És hő sugára,
Virágos lomb között
Méhek dongása,
S a pajkos szellet,
Mely lopva öleli
A kis rózsát meg.
Hiányos a kép
A sűrű lomb közűl
Elébe lány lép,
Hullámozó mell,
Épen minőnek ő
Danolta most el.
- Mond a kicsiny lány, --
Jaj annak, aki nyer
Másoknak kárán;
Óh add ki nékem,
S áldást küld rád az ég
Dijúl helyettem."
Veszett juhocskád,
Te mondád : Áldást küld
Az ég ezért rád.
Szemedben az ég
Óh lányka, úgy-e, bár
Szavadnak állsz még.
Kárvallásán nyer,
Szivem nálad marad,
Bármint űzd azt el,
Hát", s átkarolva
A lányt, most érzi csak,
Hogy nem álmodta.