Madách Imre: Falusi nász
Falusi nász
Legelől hosszú szekér cigány megy
S amint zökken az út, rá-rá rántja.
Most szorítja a leg is vigabbat,
Mert végét már a falunak látja.
S amint zökken az út, rá-rá rántja.
Most szorítja a leg is vigabbat,
Mert végét már a falunak látja.
Kurjongatva, ostorpattogás közt
Megy nyomában a nász, faluhosszan,
Büszkébb még a felkendőzött ló is,
A szekéren hogy szép menyasszony van.
Megy nyomában a nász, faluhosszan,
Büszkébb még a felkendőzött ló is,
A szekéren hogy szép menyasszony van.
Falu végén kis ház ablakánál
Síró szemmel néz ki a leányka,
S mint hótól a hervadó virágszál,
Hókendőtől van fedezve arca.
Síró szemmel néz ki a leányka,
S mint hótól a hervadó virágszál,
Hókendőtől van fedezve arca.
Hosszan néz szegény a vőlegényre,
Néz utána boldog mátkájára,
Hej csak azt az édes ölelést most,
Azt a csókot meg ne látta volna.
Néz utána boldog mátkájára,
Hej csak azt az édes ölelést most,
Azt a csókot meg ne látta volna.
Ah de látta; s a fakó gyeplős ím
Kapujához fordúl egyenesen,
Ott megáll, nyerít, hogy zárva látja,
Mindhiába, az ostor megcsörren,
Kapujához fordúl egyenesen,
Ott megáll, nyerít, hogy zárva látja,
Mindhiába, az ostor megcsörren,
Porfelleg közt tűnik a násznép el,
A leányka összedűl zokogva :
"Hej, még a fakó el nem felejtett,
És urának mást ölel már karja."
A leányka összedűl zokogva :
"Hej, még a fakó el nem felejtett,
És urának mást ölel már karja."
