Petőfi Sándor: AZ ÉJ
AZ ÉJ
Feküdjetek
Már le,
Emberek!
Vagy ha jártok,
Halkan
Lépjetek.
Már le,
Emberek!
Vagy ha jártok,
Halkan
Lépjetek.
Lábujjhegyen
Lassan
Járjatok,
S durva zajt ne
Üssön
Ajkatok.
Lassan
Járjatok,
S durva zajt ne
Üssön
Ajkatok.
Tisztelni kell
A gyászt,
Mert az szent...
Éj, a gyászos
Ifjú,
Megjelent.
A gyászt,
Mert az szent...
Éj, a gyászos
Ifjú,
Megjelent.
Kedvese volt,
És az
Meghala;
Azért gyászol,
Szegény
Éjszaka.
És az
Meghala;
Azért gyászol,
Szegény
Éjszaka.
Csendesen a
Földre
Leborúl,
Hull a fűre
Könnye
Szomorún.
Földre
Leborúl,
Hull a fűre
Könnye
Szomorún.
Most egyszerre
-Vajjon
Mi dolog? -
Búsan bár, de
Mégis
Mosolyog.
-Vajjon
Mi dolog? -
Búsan bár, de
Mégis
Mosolyog.
Im, sírjából
A hold
Feljöve:
Holt kedvese
Halvány
Szelleme.
A hold
Feljöve:
Holt kedvese
Halvány
Szelleme.
Találkoznak
Édes
Keservvel,
Ölelkeznek
Kínos
Gyönyörrel.
Édes
Keservvel,
Ölelkeznek
Kínos
Gyönyörrel.
És beszélnek...
De ki
Tudja, mit?
Amit senki
Nem sejt,
Nem gyanit.
De ki
Tudja, mit?
Amit senki
Nem sejt,
Nem gyanit.
Nem is volna
Ezt jó
Tudnotok,
Mert e beszéd
Örök
Nagy titok.
Ezt jó
Tudnotok,
Mert e beszéd
Örök
Nagy titok.
Csak az őrült
Hallja,
Amidőn
Rá a lázas
Rémes
Óra jön;
Hallja,
Amidőn
Rá a lázas
Rémes
Óra jön;
S a haldokló,
Ha már
Csak egy-két
Pókhálószál
Tartja
Életét;
Ha már
Csak egy-két
Pókhálószál
Tartja
Életét;
Még egy hallja,
Még egy
Harmadik:
A költő, ha
Ébren
Álmodik,
Még egy
Harmadik:
A költő, ha
Ébren
Álmodik,
A merengő
Költő
Érti még
Ama szellem-
Hangok
Rejtelmét,
Költő
Érti még
Ama szellem-
Hangok
Rejtelmét,
De nem szólhat
Róla,
Ne kérdezd...
Elfelejti,
Mire
Fölébred.
Róla,
Ne kérdezd...
Elfelejti,
Mire
Fölébred.
Pest, 1847. december
