Petőfi Sándor: OKATOOTÁIA
Okatootáia;
Második szomszédja Kína,
Az első Ausztrália.
Tőszomszédja, vajmi jó!
Nem lopózhatik be hozzá
A civilizáció.
A dicső Ausztr(ál)ia!
Ő magát e gonosztól nem
Hagyja elcsábítnia.
Mendegélni csendesen,
Ő még most is, mint a szikla,
Áll erősen egy helyen.
Okatootáia,
Hogy Kínán is túl vagy még, hogy
Szomszédod Ausztr(ál)ia;
A szükség sok nemeit:
Legalább egy, és a fő, a
Lelki-szükség nincsen itt.
Nem kér szénát, abrakot;
Mint szamár a gazt: zabálja
A kalendáriomot.
Nem nagy számmal lelhetők
A költők, müvészek és más
Kapa-kaszakerülők.
Erre szánja el magát,
Csináltasson egy szép szekrényt
S zárja bele... a fogát,
Fölösleges itt a fog;
Harapnia nem leszen mit,
Legfölebb csak nyelni fog.
Hogy különvált s nem vegyes
A bagarja s a kutyabőr,
A paraszt és a nemes.
Becsben párja nincs neki,
És ezért sok úri ember
Saját testén viseli.
Nagyra van az úri rend,
Nem mondhatni, hogy nem gondol
A köznéppel odalent;
A paraszthoz ígyen szól,
"Nyisd ki markod, jóbarátom,
Nesze semmi, fogd meg jól."
Nem t'om milyen emberek,
Hogy ez országban nyilvános
Épületek nincsenek.
Hát az akasztófa mi?
S ezt bizony majd minden falu
Határában láthatni.
Éppen erre tart sokat,
S ebben talán fölül is múl
Minden más országokat.
Nagyratermett náció,
S még soká ne háborgasson
A civilizáció!