Szenci Molnár Albert: CXXIII. ZSOLTÁR
Könyörgése az Izráel népének az megszabadításért.
Tehozzád szemeimet, Úr Isten,
Emelem az égben,
Mint szolgának szemei nyitva vadnak,
És az Úrra vigyáznak.
Mint szolgálóleány ő asszonyára
Tekint minden órába:
Úgy néznek szemeink az Istenre
És az ő kegyelmére.
Kegyelmezz, Uram, kegyelmezz nékünk,
Mert nincs böcsületünk,
Minden olly szertelenül gyaláz minket,
Kinél föllyebb nem lehet:
Kevély népek minket szörnyen nevetnek,
Rajtunk csúfságot űznek,
Negédes szókkal úgy nevettetünk,
Kikvel eltölt lelkünk.