Szabó József és követői
Szabó József és követői
1850-ben a Földtani Társulat másodtitkára az akkor 28 esztendős Szabó József lett, akit 1883-ban elnökké is választottak, s akinek 1858-as akadémiai tagsága azt jelentette, hogy a hivatalos körökben is elismerték a geológia önálló tudománnyá válását.Szabó az ásványtan, kőzettan, talajtan területén is fontos publikációkat tett közzé, s jó kapcsolatot épített ki a geológia nemzetközi szaktekintélyeivel, amit az általa szerkesztett Mathematikai és Természettudományi Közlemények is igazol. Szabó tehát nagy szorgalmú, kitűnő szervező volt, akinek vulkanizmus-tanulmányai hosszú időn át az érdeklődés középpontjában állottak. Gondot okozott azonban az, hogy a kőzetelemzésre milyen módszert is használjanak, és Szabó a Bunsen-féle lángfestési eljárásból kiindulva kidolgozta a saját eljárását. Erről írta egykoron a kortárs, Böckh János: módszere, "melynek az eruptív kőzetek mikrográfiai beosztásában vezérszereppel bíró földpátok meghatározásánál kiváló szerep jutott, s oly megbízhatónak nyilvánult, hogy nemcsak maga a megállapító dr. Szabó József alkalmazta nevezetesen hazánk trachitjainak megvizsgálásánál, de mondható, hogy nincsen ma már magyarországi petrográf, aki idevágó vizsgálatainál nem e módszert használná". Ilyen geológus valóban nem volt, s csak később jöttek rá arra, hogy ez az eljárás nem a kőzetek kémiai összetételét mutatta ki, hanem segítségével csak azok legfontosabb ásványtani jellemzőit lehetett megadni. Szóval a módszer jó volt, de nem arra, amire szerették volna használni.
