A késő gótikus szárnyas oltárok
A késő gótikus szárnyas oltárok
A 15. század első harmadának "lágy stílusát" felváltó "kemény" vagy "szigorú" stílus a szárnyas oltárok új típusának megjelenését is hozta. E megnövekedett méretű retábulumok alul alacsony, fekvő támasztórésszel (predella) kezdődnek, amely fölött fülkékre osztott, mély szekrény emelkedik, oldalán becsukható, illetve rögzített szárnyakkal, tetején baldachinokból és fiálékból összeállított, magasba szökő, áttört oromzattal. A szekrényben a védőszentek szobrai, az oromzat építményében kisebb szoborcsoportok kaptak helyet, de a faragott dísz sokszor a predellára és a mozgószárnyak egyik oldalára is kiterjedt.
Az 1477-ben elkészült kassai főoltár szekrényének hatalmas főfiguráin a kutatók Hans Multscher ulmi műhelyének, és a Bécsújhelyen is dolgozó Nicolaus van Leyden stílusának hatását fedezték fel.
Lőcsei Pál a közép-európai késő gótika másik kiemelkedő szobrász egyéniségének, a Krakkóban műhelyt alapító Veit Stossnak lehetett tanítványa. Pál mester fő műve a lőcsei Szent Jakab-templom 1508-1517 között épített, példátlanul magas főoltára. A szekrényben álló aranyozott szobrokat virtuóz faragással anyagtalanná lazított, szenvedélyesen örvénylő drapériák uralják. A mester szuggesztív stílusa, a Szepesség határain kívül is népszerű műhelyének alkotásain könnyen felismerhető.
