Az ötvösség
Az ötvösség
A 13. századi udvari ötvösművészet legjobb színvonalát az V. István margitszigeti sírjából előkerült, ékkövekkel és gyöngyökkel kirakott, gótikus liliomos korona képviseli (Magyar Nemzeti Múzeum).
Az Anjou-udvar kifinomult ízlésvilágát tükrözi Erzsébet királynénak Párizsból importált, zománcos ezüstoltárkája (New York, Metropolitan Museum), és a Magyarországon letelepedett sienai ötvös, Petrus Gallicus munkája, Károly Róbert 1331-es, harmadik felségpecsétje. A nagy hozamú nemesfémlelőhelyek felett rendelkező magyar király fényűző gazdagságáról és bőkezű műpártolásáról árulkodnak Nagy Lajos kegytárgy adományai az általa alapított mariazelli templom, az aacheni magyar kápolna vagy a zárai székesegyház számára. A Magyarországon felvirágzó sodronyzománcos ötvöstechnika leghatásosabb emléke Szent Lászlónak a 15. század elején készült nagyváradi fejereklyetartója (Győr, Székesegyház).
Erzsébet királyné házioltára (1340 körül)
Lőcsei Pál: A lőcsei Szent Jakab templom főoltára (1508-1517)
Liliomos korona a Margit-szigetről (1250-1270)
T. I.
