A pécsi műhely
A pécsi műhely
Az első pécsi székesegyház 1064-es leégését követően kezdték építeni azt a hatalmas, háromhajós, négytornyú, román stílusú bazilikát, amely többször átépítve, nagy vonalaiban máig is fennáll, az első építési periódusban épült, keresztboltozatokkal fedett, öthajós altemploma pedig a 11. század második felének egyik ritka, hiteles építészeti emléke. A 12. század közepét követően egy nagy hatású szobrászcsoport működött itt, amely a főszentély előtt emelkedő Szent Kereszt oltár részben aranyozott, részben színesre festett, boltozatos kősátorát kifaragta és felépítette. Valamivel később egy másik szobrászműhely is érkezett Pécsre, amely azokat a bibliai domborműsorozatokat (Jézus élete, Teremtéstörténet, Sámson története) készítette, amelyeket – valószínűleg nem is az eredeti terveik szerint – az altemplom lejáratainak oldalfalaiba illesztettek bele. A Szent Kereszt oltár mesterei leginkább Lombardiában sajátíthatták el a szalagokra fűzött palmetták jellegzetes mintakincsét. Művészetük hatása Székesfehérváron, Ercsiben és a Veszprém megyei Jásdon is tetten érhető. Az altemplomi domborműsorozatok szobrászai között már olyan mester is volt, aki a francia kora gótikus művészet első eredményeit alkalmazta művein. Az ő stílusuk helyi befolyását a somogyvári apátság 12. század utolsó évtizedeiből való faragványain ismerhetjük fel.
