A modern magyar dráma
A modern magyar dráma
Az irodalom e műneme jelentékeny korszakaiban mindig a színházakkal való szoros alkotó kapcsolatot igényli. A modern magyar dráma termékeny műhelye volt – egyes korszakaiban – a Nemzeti Színház; a hatvanas években a Thália, a hetvenesekben a Vígszínház; rövid működése során a Huszonötödik Színház, és egy évtizedig a pécsi társulat. Bár a kívánatos folyamatosság és rendszeresség ritkán jött létre, ezeknek a színházaknak a színvonala és stílusa nyomot hagyott a magyar dráma karakterét meghatározó törekvéseken.
Sarkadi Ádám, Radnóti Zsuzsa, Örkény István, Sarkadi Imre és Pécsi Józsefné Liptákék kertjében Balatonfüreden, 1959-ben
Természetszerű jelensége volt a magyar drámairodalomnak, hogy az 1945 utáni első esztendőkben a történelmi tárgy uralta a színműveket. Így diktálta a nagyszabású számvetés, és így hozta az esetleg évtizeddel korábban keletkezett darabok metaforikus közvetettsége. A történelmi dráma a későbbiekben is erős ág maradt, de megint csak természetszerűen 1949-től egy évtizeden át a napi aktualitású, publicisztikus hevületű alkotások is színpadot kértek maguknak.
Új fogalmú hazafiság
Színpadi publicisztika
Önsorsrontás a kor szorításában
Hitvitázó drámák
Színre lép a groteszk
Átiratok évada
