A modern magyar epika
A modern magyar epika
Századunk első harmadának avantgardizmusa a művészeti ágak mindegyikét, s ezen belül természetesen az irodalom valamennyi műnemét forradalmasította. A későbbiekben – főleg 1950 után – az irodalmi változások leginkább az epikát érintették. A magyar elbeszélő művészet jól követhető műfaji hangsúlyváltásokkal élte a maga belső életét, s ma elsősorban a külföldön sem ismeretlen középnemzedék széles mezőnye jelenti fő erejét.
Két regényremek nyitott kaput a magyar prózának a 20. század első feléből a másodikba: 1947-ben jelent meg az Iszony és A befejezetlen mondat. Az előbbi 1942-től íródott, az utóbbi 1933 és 1937 között keletkezett. Szerzőik már addig is gazdag életpálya további kiteljesedése előtt álltak. Fordulóponton – amiként a magyar társadalom is.
