Az ellenhatás
Az ellenhatás
Az új szavak legtöbbjét már a kortárs írók nyelvfejlesztő vívmányoknak tekintették, és bőven éltek is velük. Nem kevesen voltak azonban, akik akár megszokásból, maradiságból, akár nyelvérzékük vélt vagy valós sérelméből harcot kezdtek az újítások ellen. A szembeforduló ortológusok legnevezetesebb cselekménye a Mondolat című röpirat megjelentetése volt (1813.), mely nyakatekert újításokkal teletűzdelt szövegben gúnyolta ki a neológusokat, köztük is elsősorban Kazinczyt. Erre válaszolt Kölcsey Ferenc és Szemere Pál a Feleletben (1815.), ahol viszont a maradiak ósdi nyelve került pellengérre.
A nyelvújítási harc lényegében inkább a neológusok javára dőlt el, mert ha az újítások férgese jórészt ki is hullott a használatból, vagy be se nagyon került oda, a szükséges, nélkülözhetetlen új magyar szavak tömegével nyertek nyelvünkben polgárjogot. Végleges meghonosításukban és irodalmi rangra emelésükben aztán már a reformkor nagy írói játszották a legjelentősebb szerepet, a nyelvi haladás dicsőségére és nyelvünk nagy nyereségére. E szavak százai, sőt inkább ezrei nélkül ma is lényegesen szegényebb volna anyanyelvünk.
A pesti Magyar Merkurius címlapja
Mondolat, az ortológusok röpirata (belső címlap)
