Stílusújítás
Stílusújítás
A nagy arányú szógyarapításon kívül a felvilágosodás korának írói igen sokat tettek a szélesebb értelemben vett magyar stílus megjobbításáért. Az esztétikai szempont bevitelét az irodalmi nyelvi használatba szintén Kazinczy hirdette meg leghatékonyabban; nyelvi ideálja a „fentebb stíl” volt, amely a szavak, kifejezések gondos megválogatására, a széphangzású szavak minél dúsabb felhasználására, mindenféle durvaság, közönségesség kerülésére, az írói alkotások ismételt felülvizsgálatára, csiszolására alapult. A jó stílus elveinek, kellékeinek tudományos megalapozásai, összefoglalásai is eléggé hamar megszülettek: Révai Miklós: A magyar szép toll (kézirat 1805-ből), Verseghy Ferenc: Usus aestheticus linguae hungaricae (1817). Mindkét mű korát messze meghaladó éleslátással tárgyal akár ma is aktuális stílusproblémákat. Igaz, hogy a Kazinczy-féle túlságosan finomkodó stílusnak a szépirodalom szintjén túlhajtásai is jelentkeztek, mégis egészében a kor stílustörekvései kétségkívül hozzájárultak anyanyelvünk különösen írott változatainak szintemeléséhez.
A kolozsvári régi magyar színház
Kazinczy Ferenc (1759–1831)
