RETORIKA (Wacha Imre)
RETORIKA
(Wacha Imre)
(Wacha Imre)
A retorikát szónoki mesterség, szónoki művészet, szónoklattan, szónoklástan, ékesszólás, a nyilvánosság előtti beszéd szavakkal szokták magyarul emlegetni. A történelem során felfogásában, tartalmában sokszor és sokat változott.
A szakszerű, filozófiai, lélektani és etikai alapon nyugvó retorikát Arisztotelész (Kr.e. 384–322) dolgozta ki. Szerinte a retorika olyan képesség, mely minden egyes tárgyban feltárja a meggyőzés lehetőségeit, s önálló tudomány. Művében szól a szónoki beszéd fajairól, a tanácsadó, a bemutató és a törvényszéki beszédről, a szónok jelleméről, a különféle beszédfajtákban használható érvekről, az előadás és a stílus általános kérdéseiről, a stíluseszközökről, a szónoki mű szerkezetéről. Bemutatja az érvelés lélektani és logikai eszközeit, az etikához és a politikához való viszonyát.
A klasszikus retorika
A középkori retorika
A reneszánsz kor retorikája
A magyar szónoklás kezdetei
A reneszánsz és barokk
A felvilágosodás és reformkor
A szabadságharc után
A századvégtől a 20. század közepéig
A 20. század második fele
A retorika mai magyar irányzatai
Más retorikai irányzatok
