A víz közelében…
A víz közelében…
A legváltozatosabb állatvilágot azokban az erdőkben találjuk, ahol a völgyben kis patak is csordogál. Jó néhány madárfaj, például a vörösbegy vagy az ökörszem különösen kedvelik az örökké nyirkos, párás patakvölgyeket, és nagyon gyakran a víz közvetlen közelében, a patakpart gyökerei között, hidak alatt építik fészkeiket. Azokban a középhegységekben, ahol egyik legszebb kétéltűnk, a foltos szalamandra él, a patak vize létfontosságú a fejlődő lárvák számára, de a vízben különböző halfajokat, kövicsíkot, petényi márnát, a kiöblösödő részeken csapatokban úszkáló fürge cselléket is találunk. A vízben lévő kövek alatt rejtőzik a védett kövi rák, a hegyi patakjaink mellett szórványosan fészkelő vízirigó pedig az apró, alacsonyrendű rákokra vadászva szaladgál a mederben a víz alatt. Az olyan erdő, melynek völgyében patak folyik, minden évszakban több látnivalót kínál, mint a víz nélküli fás területek.
Még sokkal szorosabb kapcsolata van a vízzel az ártéri erdőknek, hiszen évente kiönt a folyó, „megszalad” az ártér, és a víz gáttól gátig eláraszthatja a területet. Ez ellen az alapevető ökológiai változás ellen, ami ráadásul néha hihetetlenül gyorsan, szinte órák alatt következik be, a különböző állatok, az évmilliók során szerzett tapasztalataikat felhasználva, eltérő módon, de hatásosan védekeznek. A vakond, amely addig békésen készítette földkupacait a nagy tisztáson, nem tud elmenekülni a hirtelen betörő áradás elől, de mégis ő az első, amelyik a víz visszahúzódása után új kupacokat emel a még nedves, iszappal borított talajon. Ha későn jön az árhullám, és a fülemülék, barátkák vagy kerti poszáták már tojásokat melengetnek a sűrű csalán között vagy a fák alatt mindenütt zöldellő szederdzsungelben, az árhullám levonulása után nyomban pótolják az elpusztult fészekaljakat. Azok a fajok pedig, amelyek a nyárfák és fűzfák magas ágain fészkelnek, például egyes ragadozók vagy a gémtelepek lakói, a maguk módján még talán örülnek is ennek a változásnak, hiszen amíg a Tisza méter magasan nyaldossa a fák törzseit, emberi zavarástól aligha kell tartaniuk. Az ártéri erdők világa sajátos, külön világ; a hazai természetvédelem egyik fő feladata, hogy a még úgy-ahogy érintetlen állapotban lévő részeket valóban gyakorlati védelemmel átmentse az utókor számára.
S. E.
A kis kócsag elsősorban a Tisza ártéri erdeiben fészkel
