Állatvilág és erdőgazdálkodás
Állatvilág és erdőgazdálkodás
Az erdőhöz szorosan hozzátartoznak azok a széles nyiladékok, ahol nemegyszer magasfeszültségű vezeték húzódik, de azok a sajnos egyre szaporodó és gyorsan terebélyesedő sebhelyek is, amely nyílt területeket közönségesen tarvágásnak szoktunk nevezni. Ha aztán csemetézésre kerül a sor, vagy a bent hagyott tuskók mellett törnek magasba a friss hajtások, a mind sűrűbbé váló fiatalosban vagy felújításokban az állati élet ezernyi új arcát, a gyors alkalmazkodás nagyszerű példáit figyelhetjük meg. Ha a tarvágás helyéről a fatörzseket már elszállították, többnyire nyomban megjelenik ott az erdei pityer, fészkelni kezd, és addig marad, amíg a felújulás annyira sűrűvé nem válik, hogy tovább kell költöznie.
Az erdőgazdaságilag kezelt erdőkhöz mindenütt munkautak tartoznak, ezeket nemegyszer csak hevenyészve, egy-egy alkalomra készítik a hegyoldalban. A partoldal kilógó gyökerei, a számtalan apró üreg rengeteg állatnak kínál fészkelő- és búvóhelyet, a nehéz munkagépek által feltúrt talaj árnyas mélyedéseiben összefutó esővíz pedig hetekre biztosítja a környék állatainak vízellátását.
