Szemfüles pisztrángok
Szemfüles pisztrángok
Egyes hazai patakokban megtalálhatók a sebes pisztrángok, melyek időtlen idők óta őshonosak itt a Kárpát-medencében. Fejük, szemük aránylag nagy. Testük oldalról lapított. Szájuk félig alsó állású, és a szem hátsó széléig ér. Hátuk sötétbarna, oldaluk világosbarna, míg hasuk vajsárga. Oldalukat piros és fekete pettyek – világos kerettel, szegéllyel – tarkítják. Ha a piros pettyekből feltűnően sok látható, akkor egy színváltozatról – az ún. Unger pisztrángjáról – van szó. Ezekből néhány a Bükkben lévő, Várvölgyi-patakban él.
A sebes pisztrángok apró állatokat, főleg ászka- és bolharákokat, továbbá férgeket, rovarlárvákat, apró halakat, a vízre hulló hártyásszárnyúakat, bogarakat, lepkéket stb. esznek. Mivel gyors reflexűek, ezért „szemfülesek”, és szemvillanásnyi időn belül bekapják az eléjük kerülő táplálékot. Többségük 20–25 cm testhosszúságú és 200–300 g testtömegű, jóllehet akadnak köztük kilón felüli példányok is. Áramvonalas testükkel akrobatikus ügyességgel mozognak a gyors sodrású vizekben, s ha a szükség úgy kívánja, akkor még 0,5–1 m magasra felugranak – többek között azért, hogy a vízesések fölötti részeket is felkeressék, pl. ívás céljából. Aránylag nagy – majdnem borsószem nagyságú – ikrájukat decemberben, januárban, amikor a víz hőmérséklete még mindössze 1-2 °C-os, a kavicsos aljzatra rakják. Egy-egy nőstény idényenként 500–1500 ikrát rak. Az ikra átlagosan 45–55 nap múlva kel ki.
A sebes pisztrángok húsa elsőrendű, ízletes, kevés szálkát tartalmaz.
Az alig 10–12 cm testhosszúságú kövi csíkokat – más nevükön bajuszos orsóhalat, kavicshalakat stb. –, továbbá a tömzsi és csupasz testű, felülről lapított fejű, botos kölöntéket – melyek többségében 9-10 cm testhosszúságúak – is rendszerint ilyen környezetben találjuk. Igaz, ezek kivétel nélkül rejtett életet élnek, és a kavicsok, kövek között megbújva töltik a nap legnagyobb részét. Ha mozognak, azt leginkább alkonyatkor vagy éjjel teszik. A kövi csíkoknak, botos kölöntéknek kicsinységüknél és ritkaságuknál fogva gazdasági jelentőségük nincs, de mint pompás külsejű halkülönlegességekről nem feledkezhetünk meg.
Hazánkban a legismertebb patakok közé – többek között – a Kerka patak (Zala megye), a Kétöles-, a Cuha-patak (Veszprém megye), a Gyöngyös-patak (Vas megye), a Börzsönyi-, a Morgó-, a Bükkös-patak (Pest megye), a Tarna, a Szalajka patak (Heves megye), a Garadna, a Szinva patak (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) tartották.
P. B.
