Sziklák villámgyors lakója
Sziklák villámgyors lakója
A rendkívüli szépségű Szársomlyó-hegyen nemcsak a fali gyíkok nagy tömege a feltűnő, él itt még egy hüllőfaj is, amelyről méltán híres a hegy. A haragos siklóról (Coluber caspius) van szó, amely sajnos napjainkra olyannyira megfogyatkozott Magyarországon, hogy szinte csak ez tekinthető egyetlen biztos előfordulásának. Korábban ugyan Budapesthez közel, a Csíki-hegyek napsütötte mészkőszikláin, bokros lejtőin is gyakori volt, az utóbbi néhány évtized intenzív építkezése, a hétvégi házak és kertek terjeszkedése azonban egyszerűen felszámolta életlehetőségeit. Ehhez járult még a szórakozni vágyó kirándulók sportszerűtlen kígyóüldözése, a kutyák „trenírozása”, a cross motorosok környezetpusztítása, és mára elmondhatjuk, hogy a legnagyobb hazai siklónkkal való találkozás itt már szenzációszámba menne. Szerencsére a Szársomlyó-hegyen ez még nem így van, de kérdés, meddig?
Haragos sikló (Méhely Lajos vízfestménye 1896-ból)
A haragos sikló a két métert is megközelítő teljes hosszával valóban impozáns méretű kígyó. Bár harapása teljesen ártalmatlan (legfeljebb fájdalmas) napozás vagy emésztés közben hirtelen meglepve, sarokba szorítva gyakran választja a menekülés helyett a támadást, és ijesztően sziszegve, rugószerűen előrevágva érdemelte ki a „haragos” jelzőt. Teste karcsú, izmos, egyszínű sárgásbarna, a hasi oldal világosabb. A pikkelyeket jellegzetes sötét alapszín veszi körül, amitől az állat bőre gyönyörű plasztikus megjelenésű, finoman mintázott lesz. A fiatal siklók nem teljesen egyszínűek, az alapszínből négy hosszanti sorban álló, különböző nagyságú sötétbarna vagy feketés foltok emelkednek ki. A haragos sikló a talajon és a növényzeten egyaránt könnyedén és ügyesen mozog, menekülés közben csapkodva, szinte ugrálva száguld előre. Zsákmányul elsősorban kisemlősöket, egereket, pockokat, patkányokat ejt, de szívesen felkúszik az ágakra a madárfiókák után is, s néha gyíkokat vagy kígyókat is elfogyaszt. Rendkívül melegkedvelő faj, hőmérsékletigényéről könnyen fogalmat alkothat az ember, ha egy augusztusi napon ellátogat egyik korábbi élőhelyére, az M7-esről is jól látható budaőrsi Odvas-hegyre. Az ekkorra már sárgára kiégett déli sziklahegyeken a legmagasabb hőmérséklet árnyékban is jócskán 40 °C fölé emelkedik. A Magyarországon található haragossikló-populációk a faj nagyobb, tőlünk délkeletre (Jugoszláviában, Bulgáriában) húzódó összefüggő elterjedési területéről leszakadt, elszigetelt, legészakibb állományai. A településből nagyon későn, csak májusban jön elő, a júniusi párzás után a nőstény július elején rakja le 5–12 tojását, amelyből a fiatalok szeptember elején bújnak elő. Nem sokkal később, szeptember második felében már el is vonulnak különféle sziklaüregekbe, a föld alá téli álomra. Bár a haragos sikló hazánkon kívül, az említett országokban még viszonylag gyakori, a nálunk élő elszigetelt állomány a kipusztulás szélére sodródott, és ezért rendkívüli védelmet érdemel.
