Kőolaj és földgáz (Dank Viktor)
Kőolaj és földgáz
(Dank Viktor)
(Dank Viktor)
A kárpát-pannon térség szénhidrogén-előfordulásai már a kora középkor óta ismertek. A lelőhelyek meghatározott földtani szerkezetekhez és képződményekhez, elsősorban harmadidőszaki laza üledékekhez kapcsolódnak. Magyarországon a szénhidrogének kitermelése a század első harmadában kezdődött a Nyugat-Dunántúlon; a legnagyobb készletek ma az Alföldön ismertek.
A kárpát-pannon térség szénhidrogén-előfordulásai világosan kirajzolódó csoportokba, vonulatokba rendeződnek; követik bizonyos földtani képződmények elterjedését és szerkezetét. Ilyen csoport körvonalazódik a Bécsi-medencében, a Kárpátok észak-északkeleti övezetében és előterében (a világhírű század eleji galíciai olajvidéken), tovább a Keleti- és Déli-Kárpátok külső részén és medencerészeiben (sokáig ugyancsak vezető szénhidrogén-termelő körzetek Európában; utóbbiak ma Románia legnagyobb telepei). A sávos elrendeződés a Mura, a Dráva és a Száva menti lelőhelyek esetében is megfigyelhető. Az Alföldön egy északkelet-tiszántúli és egy Szerbiába lehúzódó, a Tisza folyását nagyjából követő szénhidrogénes zóna rajzolódik ki. Ezektől keletre az Erdélyi-medence sódómokkal tarkított földgáz-előfordulásai helyezkednek el.
Szénhidrogénjeink kialakulása
Az olajbányászat kezdetei: a 20. század első fele
Súlypontáthelyeződés az Alföldre
Kutatás a 70-es években
Kutatások 1981–1990 között
Kitermelés és készletnövekedés
