Kutatások 1981–1990 között
Kutatások 1981–1990 között
Az 1984-ben készített földtani szénhidrogén-prognózis szerint az ország területén képződhetett szénhidrogén-készleteknek már 57%-át megtalálták, a könnyebben kimutatható, nagyobb előfordulásokat már felfedezték. A perspektívák inkább kisebb lelőhelyeket valószínűsítenek, és az is várható, hogy ezek főleg gáztelepek lesznek. Az új felfedezések közül ebben az időszakban a legjelentősebb az üllési mélyszint, valamint a szeghalmi kőolaj- és földgáztelepek környékének megismerése volt. 1984-ben indult világbanki hitelből az I. Petroleum Project, amelynek nem elsősorban telepkutatás, hanem a 3–5000 m-es mélységek földtani felépítésének, perspektíváinak alaposabb tanulmányozása volt a célja. Érdembeni szénhidrogén-előfordulásra utaló nyomot ezek a kutatások nem hoztak, de a csongrádi Fábiánsebestyén környéki mélyfúrás 4239 m-es mélységéből, az ottani mezozoikumi karbonátos képződményekből származó vad gőzkitörés (1985) azt bizonyította, hogy ilyen mélységben is léteznek jó tárolóterek.
Magyarország 10 legnagyobb kőolaj- és 10 legnagyobb földgáz-előfordulásának elhelyezkedése (1990)
Az utóbbi években a geofizikai módszerekkel kimutatott és fúrásos kutatásra alkalmas földtani szerkezetek és a bennük felfedezett készletek méretei egyre csökkentek. A rejtettebb csapdák kimutatására csak a legkorszerűbb eszközök és módszerek révén van lehetőség. Az első háromdimenziós geofizikai mérések 1986-ban Kiskunhalas térségében történtek francia kooperációban. Az újabban megismert, zömmel kisebb méretű előfordulások túlnyomó hányada gáz. 1991-től az OKGT jogutódjaként megalakult Magyar Olaj- és Gázipari Részvénytársaság (MOL Rt.) irányítja a szénhidrogénkutatást és a -bányászatot.
A kőolajbányászat során az ember időnként a mélységi elemekkel is küzd: égő olajkút Algyőn
