A Dunántúli-középhegység (Juhász Ágoston)
A Dunántúli-középhegység
(Juhász Ágoston)
(Juhász Ágoston)
Az alacsony középhegységek közé sorolható, több mint 200 km hosszan húzódó, legmagasabb sasbérceivel 700 méter fölé nyúló hegyvonulatot javarészt mezozoikumi (főleg triász) és paleogén üledékes kőzetek építik fel. Minden oldalról alacsony medencedombságok, tektonikus süllyedékek és fiatal feltöltött síkságok keretezik, ugyanakkor harántirányú árkok jól elkülönülő részekre tagolják.
A Dunántúli-középhegység (Bakony-erdő) határát nyugaton a Keszthelyi-hegység alkotja; sasbérceit árkos süllyedékek választják el a Zalai-dombságtól. Északnyugaton a Bakonyhoz tartozó, 5–10 km széles hegységelőtéri hordalékkúpsorokkal, hegylábfelszínekkel, hegységperemi dombságokkal kapcsolódik a Kisalföldhöz; északon a Duna teraszos völgye övezi; északkeleten árkos hegységközi medencék választják el a Visegrádi-hegységtől. Délkeleten medencedombságokkal, lankás hegylábfelszínekkel hajlik a Mezőföld síkjára; délen a Balaton hegységelőtéri süllyedéksorozata különíti el a Dunántúli-dombságtól.
A Dunántúli-középhegység középső része hamisszínes Landsat-űrfelvételen
A hegység felszínfejlődése
Alakrajzi domborzattípusok
Kőzet- és talajtípusok
Éghajlat, növényzet
A Bakonyvidék
A Vértes és a Velencei-hegység
A Dunazug-hegyvidék
