MAGYARORSZÁG TÁJAI
MAGYARORSZÁG TÁJAI
A Bükk-fennsík déli peremén sorakozó „kövek” királya a Tar-kő (950 m). Merész, csaknem 80 méter magas sziklafala a sekélytengeri, felső-triász ún. Fennsíki mészkő formáció és a Déli-Bükköt felépítő, lezökkent, mélytengeri jura képződmények erősen nyírt határa. Sziklagyepe, karsztbokor-erdeje fokozottan védett, megközelíthetetlen párkányain ritka madárfajok fészkelnek. Kőfülkéjéből a középső-pleisztocén egyik legjelentősebb, mintegy 85 fajt számláló gerincesfaunáját ásták ki (Péró Csaba felvétele).
A kárpát- pannon térség tájtagolódása (Hajdú-Moharos József–Hevesi Attila)
Síkságok és dombságok (Marosi Sándor)
Karsztos hegységeink arculata (Hevesi Attila)
Vulkáni és egyéb hegységeink (Karátson Dávid–Makádi Mariann)
Az Alföld általános képe (Lóki József)
A dunai Alföld (Lóki József)
A tiszai Alföld (Lóki József)
A Kisalföld (Góczán László)
Bazaltvulkánok a Kisalföldön (Harangi Rita)
Az Alpokalja (Makádi Mariann)
A Dunántúli dombság (Marosi Sándor)
A Mecsek és a Villányi-hegység (Józsa Sándor–Lehmann Antal)
A Dunántúli-középhegység (Juhász Ágoston)
A Tihanyi- félsziget vulkánossága (Németh Károly–Ulrike Martin)
A Visegrádi-hegység (Korpás László)
A Börzsöny (Karátson Dávid)
A Mátra (Karátson Dávid)
A Cserhát, a Medvesvidék és a Gömör–Hevesi-dombság (Horváth Gergely)
A Bükk (Hevesi Attila)
A Gömör–Tornai-karszt (Jakucs László–Móga János)
A Cserehát (Szabó József)
A Tokaji-hegység (Gyarmati Pál)
