Barlangi üledékek, ősrégészeti leletek
Barlangi üledékek, ősrégészeti leletek
A karsztos sasbércek peremén a neogén és a negyedidőszak folyamán – a mindenkori erózióbázishoz igazodva – a geomorfológiai felszíneken egymás alatt forrásbarlang-szintek alakultak ki. A forrásbarlang-szintek jó lehetőséget nyújtanak a negyedidőszak geomorfológiai és klímatörténeti eseményeinek rekonstruálásához.
A karsztos hegységek számos barlangjában – negyedidőszak-kutatási és régészeti szempontból egyaránt fontos – barlangi löszök, agyagok és kőzettörmelékes üledékek maradtak vissza, sok esetben ősrégészeti leletegyüttesekkel. Ilyen a solymári Ördöglyuk, a Szelim-, Jankovich-, Istállóskő-, Tarkő-, Szeleta-, Bolla-barlang vagy az alább részletesebben is bemutatandó Subalyuk. A barlangi üledékek főként a felső-pleisztocén és a holocén rétegtani egységeket képviselik.
Magyarországról három, az emberré válás különböző szakaszába tartozó leletegyüttes került elő: a 10 millió éves Rudapithecus, a 350–250 ezer éves vértesszőlősi előember és a 60 ezer éves subalyuki neandervölgyi ember
