Zsolt. 116
Zsolt. 116
Zsolt. 116.1
Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.
Zsolt. 116.2
Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.
Zsolt. 116.3
Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; * nyomorúságba és ínségbe jutottam.
Zsolt. 116.4
És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!
Zsolt. 116.5
Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.
Zsolt. 116.6
Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.
Zsolt. 116.7
Térj meg én lelkem * a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.
Zsolt. 116.8
Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól és lábamat az eséstől:
Zsolt. 116.9
Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén.
Zsolt. 116.10
Hittem, azért szóltam; * noha igen megaláztatott valék.
Zsolt. 116.11
Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember * hazug.
Zsolt. 116.12
Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?
Zsolt. 116.13
A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.
Zsolt. 116.14
Az Úr iránt való * fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.
Zsolt. 116.15
Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.
Zsolt. 116.16
Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.
Zsolt. 116.17
Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.
Zsolt. 116.18
Az Úr iránt való fogadásaimat megadom * az ő egész népe előtt,
Zsolt. 116.19
Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!
