ASZTAG
ASZTAG, (aszt-ag) fn. tt. asztag-ot. Szabad ég alatt, illetőleg szűrűn hosszukás vagy kerekdomboru halomba öszverakott gabonakévék. Búza-, rozs-, árpaasztag. A kévékbe nem kötözött száras gabona, szalma, széna stb. hasonló halomba rakva különösen kazal, vagy boglya, vagy máglya. Asztagot rakni, tetézni. Asztag alá járatni a barmot.
„A nagy asztag s a szép leány,
Segít hazán és a pártán.„
Segít hazán és a pártán.„
| Székely dal. |
Szélesb ért. mondják kévébe kötözött más növénynemüekről is. A rőzsekévéket, kukoriczakórót asztagba rakni.
Egyezik vele a perzsa: ászti, román: stogi, a szláv: stog, stoh, stok. Elemzését illetőleg l. ASZT.
