kézföltétel
kézföltétel, kézrátétel: nyújtott tenyerek rátétele egy másik ember fejére v. vállára. Sajátos kapcsolatot hoz létre a 2 személy között. Lehet a tulajdon (Zsolt 139,5; vsz. Kiv 29,10.15; Szám 8,12 is), a bűn (Lev 16), a felelősség (24,14) v. a szellemi hatalom (Szám 27,18–23; MTörv 34,9; vö. 2Kir 13,16; az ÚSz ide vonatkozó helyeit lásd alább) átruházása. Az ® áldást szintén ~lel esdik ki, ill. adják tovább (Ter 48,14–20; Mt 19,13). – Az ÚSz-ben betegek gyógyításának módja (9,18; Mk 16,18; Lk 4,40; ApCsel 28,8; vö. 1QapTer 20,20.29: Ábrahám imádsággal és ~lel gyógyítja meg a fáraót). Mindenekelőtt azonban a szentségi szertartás (rítus): a Szentlélek közvetítése a megkeresztelteknek (ApCsel 8,17–19; 9,12.17; 19,6; vö. Zsid 6,2), ill. a hierarchia különféle fokozataiban a hatalommal való fölruházás (ApCsel 6,6; 13,3; 1Tim 4,14; 5,22; 2Tim 1,6).
