Inó
Inó – thébai királylány, Kadmosz és Harmonia lánya. Athamasz orkhomenoszi királynak lett a felesége, aki a kedvéért elüldözte első feleségét, Nephelét. ~ két fiút szült férjének, Learkhoszt és Melikertészt, elődjének gyermekeit, Phrixoszt és Hellét pedig gyűlölte, és tervet szőtt elveszejtésükre. Rávette a boiótiai nőket, hogy pörköljék meg a vetőmagvakat, majd mikor férje követeket küldött Delphoiba megtudni, miért nem kel ki a vetés, az ~ által megvesztegetett küldöttek azt a hamis tanácsot hozták, hogy a jó termésért Phrixoszt fel kell áldozni az isteneknek. Athamasz már készen állt erre, de Nephelé a Hermésztől kapott aranygyapjas kos révén megmentette gyermekeit. Később Zeusz ~ra bízta a húgától, Szemelétől való csecsemő Dionüszoszt, és a királyné férjével együtt gondosan felnevelte. Ezzel viszont Héra haragját vonták magukra; az istennő tébolyt bocsátott rájuk. Athamasz szarvasnak vélve, nyíllal megölte Learkhoszt, Inó pedig Melikertészt egy forró vízzel teli üstbe dobta, más változat szerint felkapta, a tengerpartra rohant, s egy szikláról vele együtt a vízbe vetette magát. Zeusz azonban nem engedte megfúlni, hálából a Dionüszosznak tett szolgálatáért Leukothea ('fehér istennő') néven istennővé tette; Melikertészból Palaimón néven ugyancsak tengeri istenséget csinált, aki delfinháton lovagolt a korinthoszi Iszthmoszra, s itt az ő tiszteletére alapította meg Sziszüphosz az iszthmoszi játékokat. Mindkettőjüket védő istenségként tisztelték a tengerészek még a rómaiaknál is (lásd Mater Matuta, Portunus). A monda egy változata szerint ~ nem a tengerbe ugrott, hanem a mainaszok közé állt, majd idővel visszatért férjéhez, ám az addigra új házasságot kötött (lásd Themisztó). – A királyné legszebb ókori ábrázolása egy dombormű, amelyen ~ a kisded Dionüszoszt itatja a bőségszaruból. 
X A1, XVI D1
)
X A1, )
XVI D1
