ez
ez – közelre mutató névmás. Jelzői helyzetben névelő módjára viselkedett: ez ember, e ház, de ez a forma elavult. Ma a határozott névelőt veszi maga után (ez az ember, ez a ház), ragos főnév előtt pedig maga is jelet és ragot vesz fel: ettől a perctől, ezekben az időkben. Ragos alakokban z eleme a rag első magánhangzójával olvad össze s megnyújtja: ebben, erről, ennek stb.
Magánhangzós töve ősi örökség az uráli korból: osztják i, zürjén, mordvin e (‘ez’), votják e (‘ilyen’), szamojéd e-ke (‘ez itt’). Az ~ z eleme névmásképző (mint az az esetében); itt, így, ide származékainak i hangja vagy egy ősnyelvi változat folytatása, vagy önálló magyar alakulat. Lásd még egy, em-, én, esztendő, ide, ily, innen, itt.
