Izabella
Izabella – bécsi nemes leány a Szeget szeggel című színműben. Apácarendbe készült lépni, amikor hírül vette, hogy bátyját, Claudió2t paráznaság címén halálra ítélték. Elment Angelo1 helytartóhoz, hogy kegyelmet esdjen fivére számára. Az erkölcs kérlelhetetlen bírájában heves vágy gyúlt a szép szűz iránt, s kegyelmet ígért az elítéltnek annak fejében, hogy ~ odaadja magát neki. A szemérmes lány háborogva utasította vissza, és bátyjára is megneheztelt, aki elfogadta volna tőle ezt az áldozatot, hogy megmentse életét. A barát álruhájában feltűnő Vincentio2 herceg tanácsára ~ végül színleg engedett a helytartó unszolásának, mert az éjszakai légyotton Angelo cserbenhagyott menyasszonya helyettesítette. Előbb úgy tetszett, hogy a (színlelt) áldozat is hiábavaló volt, de az álruhás herceg Angelo hitszegése ellenére megmentette Claudio életét. ~ból végül nem lett apáca, mert az igazságosztásra visszatért herceg vette feleségül. – A szerző késői színműveiben fellépő tisztalelkű és cselekedni bátor nők (Imogen, Júlia2) közeli rokona ~, az utóbbihoz hasonlóan ő is részese egy cselvetésnek, amely egy kéjsóvár férfit téveszt meg az ágyban való személycserével. Az Angelóval vívott két nagy szópárbaja elmeéléről és nagy lelkierejéről tanúskodik.
