SZÁLLÍTÁS EMBERI ERŐVEL
SZÁLLÍTÁS EMBERI ERŐVEL
Az ember, amíg teherhordó, igavonó állata nem volt, saját maga kényszerült a málhát cipelni, s a teherhordástól az igavonó és málhás állatokkal, járművekkel rendelkező társadalmak sem szabadultak meg teljesen. A felfedezés előtti Amerika és Fekete-Afrika népei maguk látták el a málhás állat szerepét. Egyes európai népeknél (például albánok) a 20. század elején még megfigyelték, hogy az asszony gyakran pótolta a málhás jószágot, miközben a férfi üres kézzel ballagott vagy lovagolt a cipekedő nő mellett.
Népünknél a gazdasági szállítás, cipekedés nehezebb felét a férfiak végezték; hacsak mód volt rá, igás és málhás jószágot alkalmaztak, de nálunk is szembetűnő a nők hangsúlyos szerepe a teherhordásban. A nemek munkamegosztása kevés területen volt annyira egyértelmű, mint a teherhordó módok, eszközök alkalmazásában.
Az emberi testrészek igénybevétele, a test terhelésének módja a világ népeinél eltérő, nagy régiók szerint tagolódik, s a különböző teherhordó módok elterjedtsége igen régi beidegződésről, kulturális és fiziológiai fixációról, rögzültségről tanúskodik. Afrika és Dél-Európa népei szívesebben viszik a legkülönbözőbb terheket a fejtetőn, míg Kelet- és Délkelet-Ázsia népei előnyben részesítik a bambuszból készült váll-rudat. Közép- és Dél-Amerika indián civilizációi a homlokpántos, háton való cipekedést vállalják inkább, míg Közép- és Kelet-Európa kiterjedt térségeiben a vászonponyvával, vállpántos kosárral és egyéb eszközökkel háton történő cipekedés figyelhető meg. Az emberi erővel végzett teherhordás domináns módjai hatással vannak az emberi szervezetre, a testtartásra, a járásra, az érrendszerre és egyéb belső szervekre is. A fejtetőn való teherhordás egyenes derékkal, gondos egyensúlyozással történik. „A Mediterrán-vidék nőinek szép, sudár testtartása ennek a cipekedési módnak is a következménye. Nálunk a sárközi, somogyi menyecskék testtartását és járását befolyásolta a teher fejen való hordása” (Gunda B. 1956: 127). Ezzel szemben a háton való batyuzás eredménye többnyire a görnyedt hát, a hajlott testtartás, a tüdő- és szívtágulás, a visszeres láb (Gunda B. 1955a). Évezredes beidegződések esetén nem is olyan könnyű az áttérés egy másik teherhordó módra. Amerikában az adaptáció nehézségeit figyelték meg a négereknél, akik nem tudták átvenni az indián őslakosság homlokpántos cipekedő módját.
Domináns teherhordó módok, eszközök és eszközcsoportok Európában is elhatárolódnak egymástól, és jellegzetes földrajzi elterjedtséget mutatnak. A magyar nyelvterületen az említett nagy régiók találkoznak és három domináns szállítási mód különíthető el (Paládi-Kovács A. 1971: 416–421; 1973b: 516–519):
– a fejen hordás a Dunántúlon jellegzetes és nagy foltban mutatható ki Erdély középső és déli részein,
– a háton hordás (főként batyuzás vászonlepedővel) az északi népterület sajátja, de átterjed az Alföld szomszédos, északi részeire is,
861– a vállon hordás kettős tarisznyával (átalvető, iszák) Erdély, továbbá Moldva magyar és román népét, illetve az erdélyi, moldvai regionális kultúrát jellemzi.
Az Alföld középső és déli harmadában a fent említett domináns teherhordó módok egyike sem otthonos, az emberi erővel végzett teherhordás jelentősége kisebb, eszközanyaga is szegényesebb. Amíg a Felföldön teherhordó eszközök tucatjait találjuk, addig a Dél-Alföld magyar falvaiban alig számolhatunk össze 5–6-ot. Férfiak tarisznyái (szeredás), nők karkosarai (garaboly) mellett legfeljebb az egykerekű talicskák és a vízhordás, ételhordás eszközei említhetők. Az Alföld magyar népe a 18–19. század folyamán megújította anyagi kultúráját, s az átalakuló eszköztárból számos tradicionális elem kimaradt. A sok újítás a gazdaságban, a fokozatos polgárosodás nem kedvezett a régi eszközkészletnek. Igen valószínű, hogy az Alföldön a középkorban sem használtak annyi teherhordó segédeszközt, mint a Felföld vagy a Dunántúl tájain. Ökológiai és gazdasági szempontból változatos, tagolt térségben (például Felföld) a teherhordó eszközöknek is nagyobb változatossága, gazdagsága alakult ki, mint a kevésbé tagolt alföldeken, széles síkságokon. Az Alpok, a Kárpátok vagy a Balkán térsége változatosabb eszközkészletet mutathat fel, mint a német–lengyel síkság vagy a kelet-európai széles sztyeppevidék.
A teherhordó eszközök jelentős része nem régióhoz, hanem gazdasági tevékenységhez, foglalkozáshoz kapcsolódik. Vándorárusokra, pékek hátikosarára, vízhordók és milimárik (tejárusok) edényeire gondolva még a városok tekintetében is elfogadható ez a megfigyelés. Erdei gyűjtögetők eszköze a fakéregből készült edény (kászu), a fahordáshoz használt kötél, hátra vehető keret (bazárka); főként szőlőművelők szállító edénye a puttony, elsősorban malmok, molnárok munkaeszköze a zsákhordó fa. Említhető egyes vándoriparosok (ablakos, drótos, foltozó bádogos) háton vitt kerete, a szlovák vándorok krosnyája, az erdészek és hegyvidéki pásztorok bőrtarisznyája. Egykor a földmunkának és a bányászatnak is sajátos szállítóeszközei voltak (melence, teknő, vastálca, bőrzsák, vödör, hátikosár), s a parasztgazdaság egyes ágazataihoz 863szintén kapcsolódtak speciális teherhordó eszközök (szénahordás, istállózás, kertészkedés stb.).
187. ábra. Rőzsehordás: a) rőzsehordó keret, bazárka (1950–60-as évek), Börzsöny hegység; b) a rőzsehordó keret használata (1930-as évek), Debrecen (Hajdú vm.)
86236. térkép. Az emberi erővel történő szállítás domináns formái
A vizsgált eszközkészlet osztályozását Györffy és nyomában mások is abból a szempontból kísérelték meg, hogy munkavégzés közben melyik testrész van főképpen megterhelve. Alkalmazták ezt a felosztást a nemzetközi irodalomban is (Györffy I. é. n. (1934)d: 247; Sándor G. 1941: 22; Gráfik I. 1971: 40–57; a Francia Pireneusok eszközkészletét hasonló elv szerint rendszerezte Schmolke, W. 1938). Ez a rendszerezés azonban nehézkes és kissé erőszakolt. Nem lenne célravezető itt a gazdasági élet ágazatait, a tevékenységszférákat követő rendszerezés sem. Helyesebbnek látszik a tárgycsoportok jellegét, anyagát, formáját alapul venni, azaz magukból a tárgyakból kiindulni.
FEJEN VALÓ TEHERHORDÁS
RUDAK ÉS KAMPÓK
KÉTKÉZ SAROGLYÁK, TRAGACSOK
KÖTELEK
HÁLÓK, FAZÉKHORDÓ ESZKÖZÖK, ÉTELHORDÓK
KERETEK
EDÉNYEK
KOSARAK
KENDŐK, PONYVÁK, LEPEDŐK
TARISZNYA
