Hamlet
Hamlet1 – dán királyfi, az azonos című tragédia központi alakja. Apja, az idősebb Hamlet2 rejtélyes körülmények közt meghalt; az államtanács az elhunyt király öccsét, Claudius1t emelte trónra, az özvegy királyné, Gertrud pedig férjhez ment hozzá. Az egyetemi tanulmányairól hazatért ~nek holt apja Szellem1e elárulta, hogy öccse volt a gyilkosa, és a bosszú művét fiára bízta. Hamlet őrültséget színlelt, s elutasította magától a kedves Ophelia szerelmét is, mert joggal gyanította, hogy ellene való kémkedésre használják a lányt. Egy vándor színtársulattal az udvar előtt előadatott egy királygyilkosságról szóló darabot; nagybátyja reagálása meggyőzte róla, hogy a szellem igazat mondott. ~ mégis halogatta a bosszút; anyja lelkiismeretét próbálta felrázni, majd félreértés folytán az ármányos Polonius főkamarást döfte le a bűnös helyett. A király ekkor Angliába irányította unokaöccsét követként, de hűbéresének, az angol királynak titkos levelet küldött vele, hogy annak átadóját ölesse meg. ~ kivédte a cselt (®Rosencrantz) és visszatért Dániába. Claudius ekkor párbajra biztatta fel ellene Laertest, aki apja, Polonius és húga, Ophelia halála miatt amúgy is bosszút esküdött ~ ellen. Laertes mérgezett tőrrel vívott, s a király még méregkupát is készített elő. A mérget a királyné itta meg, a mérgezett fegyver pedig nemcsak ~et, hanem ellenfelét is végzetesen megsebezte. Utolsó erejével ~ ledöfte a királyt. - ~ a leggazdagabban jellemzett és máig legelevenebb s a legtöbbet vitatott shakespeare-i hősök egyike. Reneszánsz ember: államférfi (lehetne, ha…), tudós, művész (hogy ért a színpadhoz!) és katona. Van benne erő és indulat, de mérlegelő intellektusa erősebb, túl sok mindent ért és lát, hogysem könnyen vállalná a nagy horderejű tettet. - ~ egyébként félig mondai, félig történelmi alak: Saxo Grammaticus történetíró latin nyelvű Dán krónikájában szerepel Amleth jütlandi királyfi, aki ugyancsak őrültséget színlelve s hasonló fordulatok során, alapos előkészítéssel jutott el odáig, hogy bosszút álljon apjáért Fengin, a gyilkos fivéren. Shakespeare egy név szerint nem ismert kortársa is már korábban színpadra állította a történetet. – A drámából nem kevesebb, mint 14 opera készült, de ezek közül csak Ambroise Thomas francia zeneszerzőé és Szokolay Sándoré érdemes említésre. Szimfonikus költeményt írt ~ről Liszt, nyitány-fantáziát Csajkovszkij, színpadi zenét Berlioz, Honegger, Prokofjev és Sosztakovics.
