farizeusok
farizeusok: a zsidó vallási párt tagjai; a ® Tórának és az atyák hagyományainak (® Misna, ® Talmud) alapos ismeretére törekedtek és szigorúan megkövetelték a saját törv.-magyarázataikhoz való igazodást, különösen a ® szombat, a rituális tisztaság (® tiszta) és a ® tized vonatkozásában. A ~ról a legfontosabb források: Josephus Flavius, az ÚSz és a rabbinista irodalom. – A ~ nevet rendszerint az arám perissaia, ill. héb. perusim ’elkülönített’ szóból vezetik le. Vsz. ellenfeleik nevezték el így őket, mert a törv. aprólékos értelmezése és igen szigorú követése folytán erősen elkülönültek a „tisztátalan” tömegtől. A Misnában az elnevezés csak elvétve fordul elő, annál gyakrabban találkozunk benne a haberim szóval, amelyet a ~ egymás megszólítására használtak; ebből arra lehet következtetni, hogy a ~ megszervezett pártot alkottak. T. V. Manson az elnevezést gúnynévként értelmezi: a perzsák, a párszizmusból kölcsönzött tanításaik (angyalok, eszkatológia) miatt, de ez a föltevés nem állja meg a helyét, egy nagyon is kétséges szófejtésen alapszik. Rendszerint a Mak által említett ® hasszideusokat tekintik a ~ elődeinek, de a nibdalimokra is lehet e vonatkozásban gondolni, akik szintén elkülönültek az ország népeitől (Ezd 6,21; Neh 10,29) a törv. megtartása jegyében. Annyi bizonyos, hogy a ~ név szerint Josephus Flaviusnál bukkannak fel Jonatán főpapsága (Kr. e. 160–143) idejében. E. Schürer és M.-J. Lagrange úgy véli, hogy szervezett csoportként a ~ csak I. Johannesz Hürkánosz (ur. Kr. e. 134–104) idejében léptek föl, mégpedig a tisztán evilági politikai szempontokat érvényesítő hasmoneus papi fejedelmekkel szemben. Alexandra uralma (Kr. e. 76–67) alatt szellemi egyeduralomra tettek szert. Fölfogásuk Jeruzsálem pusztulása után is iránymutató maradt a zsidóság körében. – A papi arisztokratákkal, a ® szadduceusokkal szemben a ~ a laikusokat képviselték, és a tudásukon kívül semmi más eszközük nem volt a hatalom gyakorlására. L. Finkelstein demokratáknak tartja őket. Annyi biztos, hogy a nép körében nagy tekintélyük révén vezető szerepet töltöttek be. Céljaik nem politikaiak, hanem tisztán vallásiak voltak; politikailag a ® zelótákkal ellentétben mérsékelteknek számítottak (pl. a róm.-akkal), s hűségesen kitartottak az ósz-i eszmény (teokrácia) mellett. Tanításuk már Jézus korában irányt szabott a palesztinai zsidóságnak. A szadduceusokkal folytatott vitáik közismertek: ezek tagadták az angyalok és szellemek létét, a föltámadást és a halhatatlanságot (Mt 22,23–33; ApCsel 23,8). A kultuszt és a jogot illetően is eltértek a ~ és a szadduceusok nézetei. Ebben nagy szerepe volt annak a farizeusi tételnek, amely szerint a törv. hagyományos magyarázata és továbbfejlesztése, vagyis az atyák hagyománya egyenértékű a Tórával, sőt olykor fölébe is helyezhető a Tórának „kötelező” érvénye szempontjából. A Tóra értelmezésében egy időre még a szadduceusokra is sikerült nézeteiket ráerőltetniük, egyszerűen azért, mert a legtöbb ® írástudó a ~ pártjába tartozott. Az ev.-okban a ~ és az írástudók rendszerint egy csoportot alkotnak (Mt 5,20; 12,38; 15,1; 23,2.13–36; Mk 2,16; 7,1; ApCsel 23,9). – Ismeretes, hogy Jézus meglehetősen szigorúan ítélte meg a ~at; nem a tanításukat (vö. Mt 23,3), hanem a magatartásukat (gőg, képmutatás, ® Hegyi beszéd) és a cselekedeteiket (® jajkiáltások: Mt 23,13–36). A ~ kezdettől szemben álltak Jézussal, s végül Jézus halálra ítélését követelték Pilátustól (vö. Mk 3,6; 14,64 stb.). Több újabb szerző (I. Abrahams, T. Herford stb.) megkísérelte, hogy a ~at igazolja, elsősorban Josephus Flaviusra és a későbbi rabbinista irodalomra hivatkozva. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy valóban komoly vallási törekvéseik elismerést érdemelnek (elsősorban Pálra és megtérésére kell gondolni); sok tekintetben a ~ voltak az ósz-i kinyilatkoztatás letéteményesei és megőrzői. Jeruzsálem pusztulása után ők tartották fönn a zsidóságot és a zsidó kultuszt. Egyoldalú alapelvük azonban szükségszerűen olyan magatartást vont maga után, amelyet Jézusnak el kellett ítélnie. Túlzott buzgalmuk a törv. és a rituális tisztaság érdekében akadálya volt a szereteten alapuló közösség létrejöttének, gőgös elkülönüléshez (vö. Lk 18,9–11) és a tudatlan és tisztátalan ® nép megvetéséhez vezetett. Jogi szemléletmódjuk formalizmussá és képmutatássá torzult, az élő vallásosság megmerevedését vonta maga után, így nem voltak fogékonyak az ÓSz gyümölcsöző áramlatai (messianizmus és profetizmus) iránt. Ezen túlmenően: bár maga is farizeus volt, Josephus Flavius nem nyilatkozott a ~ról egyértelműen kedvezőn; ugyanígy a rabbinista irodalom sem.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
