Város
Város 1. H. cír vagy ritkábban kirjáh, g. polis. Az ÓSZ-ben fallal, erődítménnyel körülvett lakott hely. A törvény a város és falu közt egyetlen különbséget ismer, hogy körül van-e véve fallal vagy nincs. Egyetlen jogi különbség: a városban eladott házat az eladás évének elteltéig lehet visszaváltani, a falvak házait később is, az örömünnepen szabaddá válnak, a mezei földekhez hasonlóan (3Móz 25,13-17.29-31).
Az ÓSZ-ben a városnak egészen más jelentősége volt, mint napjainkban, vagy akár az ÚSZ idején. A fal az általános közbiztonság állapota miatt volt szükséges. Az izráelita honfoglalás előtt Kánaán területe apró városállamokra oszlott; egyedül a Józs 12,9-24 harmincegyet sorol föl. Ezek egyiptomi fennhatóság alatt, de egymással állandó marakodásban éltek ( AMARNA-LEVELEK). A Józs 13kk több száz várost sorol föl a viszonylag kis országban, gondosan megemlékezve a hozzájuk tartozó falvakról. Az utóbbiak népe veszély esetén nyilván a közeli városba menekült. A várfal, kapu, zár különleges említése, vagy ezek hiánya inkább csak a készültség fokára utal, esetleg a védművek romlott állapotára (5Móz 3,5; Bír 16,3; 1Sám 6,18; 23,7; Ez 38,11).
2. Város rendszerint valamely természetes emelkedésen jött létre, ami lehetett nagyon csekély is, 1-2 m a környezethez képest. Egy-egy pusztulás után a romokat elegyengették, ami annyival könnyebb volt, mert a házaknak csak többnyire az alapja volt kőből. Az elegyengetett felszínen építették újjá a várost. Így az eredeti domb az évezredek során egyre nőtt, sok végképp elpusztult város helyén csak a jellegzetes alakú domb, a tell maradt.
A település kialakulásának feltétele volt a víz közelsége. A vízzáró vakolat feltalálása után ugyan a ciszternák sokat segítettek, de csak kisebb erődítmények jöhettek létre úgy, hogy nem volt saját forrásuk. A forrást óvták, ostrom esetén igyekeztek az ellenség elől eltömni, másrészt a védők számára a létfontosságú vizet elérhetővé tenni. A forrásokhoz vezető föld alatti járatok, aknák, alagutak - a régészet sokat feltárt közülük - sokszor elképesztő mérnöki és fizikai teljesítmény alapján jöttek létre. Ez vonatkozik a vizet a városba vezető alagutakra is ( SILÓAH FELIRAT; SILOÁM TAVA; MEGIDDÓ stb.).
A városfal helyenként és koronként változó minőségben épült, rendszerint kazamata rendszerben: kettős falat húztak, melyeket keresztfalakkal kapcsoltak össze, a közbülső hézagot törmelékkel, földdel töltötték ki. Általában 10 m-nél magasabbak voltak, és olyan vastagok, hogy közlekedtek, sőt még laktak is rajta. Mellvéd tartozott hozzá és a város nagyságától, jelentőségétől függően tornyok.
A városba kapu vezetett, melyet fából ácsolt, erős kapuszárnyakkal lehetett lezárni. Természetesen védhetően alakították ki, ennek rendszere is fejlődést mutat. A kapu mögötti kis téren zajlott a város közélete »a kapuban«.
A fallal körülvett terület kicsi volt. Jelentős nagy városok területe is ritkán haladta meg az 1-5 hektárt. JERUZSÁLEMnél megfigyelhető, hogy a város növekedésével újabb és újabb területeket kerítettek a városhoz. Máshol a lakosság egy része a falakon kívülre szorult. Tér rendszerint nem volt - azon kívül, ami a kapunál volt -, csak a palotával is rendelkező nagyobb városokban. Az utcák keskenyek voltak, a vízvezeték ismeretlen, a csatornázás csak az előkelőbb házak szennyvizét, ürülékét szállította emésztőgödörbe, vagy a falakon kívülre. A hulladék eltakarításáról a kóbor ebek gondoskodtak.
Természetesen város és város között óriási különbségek voltak. SAMÁRIÁban pl. gyönyörűen faragott kövekből épített palota állt, ilyenből épült sok város kapuja; több városnak voltak terei, ahol kormányzati tisztviselő székelt, katonaság állomásozott, ott az utcák rendezettebbek, helyenként szélesebbek voltak, lehetővé tették a nagyobb forgalmat.
3. A lakosok száma alig haladta meg egy mai faluét. Jeruzsálem lakosságát Salamon korában 10 000 főre, a királyság későbbi idejében 20 000-re, az ÚSZ-i korban 120 000-re becsülik. Megiddó és Lákis lélekszámát 5-8000 közé, Debirét 2-3000 közé, Sikemét 5000-re teszik. Pedig ezek nevezetes, nagy városok voltak.
A városok többségében a lakosság mezőgazdaságból élt. Reggel kimentek a munkára, este hazatértek a falak közé. Aratás, cséplés idején kinn aludtak földjükön vagy a cséplő szérűn (ld. pl. Ruth; Bír 9,27). Nagyobb társadalmi munkamegosztás (ipar, kereskedelem) csak a jelentősebb városokban jelentkezett. Mivel a városok tömegénél nem a modern »városképző tényezők« (utak csomópontja, különböző termelésű vidékek találkozása, ipari nyersanyag) játszottak szerepet, ezért később meg is szűntek a fejlődés előrehaladtával. Modernebb haditechnikánál, nagyobb hadseregek mozgásánál már nem számított egy néhány száz fős közösség gyenge városfala, kisebb portyázó csapatoktól pedig már nem kellett félni. Szerepüket átvették a nagyobb, megerősített városok és az erődök.
Különleges városok: Királyi székhelyek - Jeruzsálem, Samária, átmenetileg Sikem, Tirca, Betlehem. Raktárvárosok, harci kocsik városai, lovasok városai (1Kir 9,19; 2Krón 1,14; 8,4-6; 9,25; 17,12). Voltak helyek, amelyeket a bennük folyó kultusz tett fontossá (Siló, Dán, Bétel). A léviták városaihoz nem tartozott szántóterület, csak egy négyzetkilométernyi legelő (4Móz 35,1-8). Ezek egy része menedékváros volt. Voltak helyek, ahová bizonyos MESTERSÉGEK telepedtek.
4. Természetesen bekerültek az ÓSZ látókörébe a nagy korabeli világvárosok (ÚR, NINIVE, BABILON, BIBLOSZ, SZIDÓN, TÍRUSZ). Másokat a történeti kutatás hozott kapcsolatba a B-val ( MARI; UGARIT; TELL-EL-AMARNA stb.). JERIKÓ jelenleg a világ legrégibb városának számít, JERUZSÁLEM is bevonult a világtörténelembe. A fogság után is megmaradtak, továbbfejlődtek azok a városok, melyeket valamilyen tényező erre a szerepre alkalmassá tett.
Az ÚSZ idejére a helyzet mégis gyökeresen megváltozott. A hellénizmus a városokon át nyomult K-re. Nagy Sándor városok tucatjait alapította, néhány utóda folytatta ezt a munkáját. A g. polis jellegzetes önkormányzatot, jellegzetes életfelfogást és életvitelt képviselt. Iparosok, kereskedők, értelmiségiek (és helyenként katonák) alkotják a várost, melynek kultúrája, sőt nyelve is elkülönül a vidéktől. A város alkotóinak szolgákra, munkásokra is szüksége van, betelepülnek a proletárok. Megjelennek a bordélyok, mutatványosok, bűnözők. Izráel területén is megjelennek a g. városok ( DEKAPOLISZ), sok régi város g.-ösödik el. Ezeknek lélekszáma felduzzad, már nem a fal különbözteti meg őket a falutól. Ha fontos is az erődítmény, az már csak egy része az egésznek. A városok rendezettebbek, elengedhetetlen az agóra, SZÍNHÁZ, gümnaszeion, versenypálya, díszes középületek, templomok. Heródes pompás, új TEMPLOMa tulajdonképpen ebben a rendszerben helyezkedik el, ha az Úrnak épül is.
A keresztyén misszió a városokon halad végig, ezekből terjed át a környékre. A Jel hét levele Kis-Ázsia hét világvárosának szól, akárcsak Pál levelei. A zsidó diaszpóra is a városokban helyezkedett el.
5. Jelképesen: az oltalmazó erő (Péld 10,15), a hívő számára az Úr (Ézs 26,12. Romba dőlése az Úr ítélő hatalmának jele (Ézs 24,10; 25,2; 27,10; Jel 18).
CP
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
